Amikor januárban Papp László lett a KBSK edzője, azt ígérte, hogy amíg van esély, nem adják fel, és „az utolsó töltényig” harcolni fognak a bentmaradásért. Aki esetleg kételkedett akkor a tréner szavaiban, az a legutóbbi bajnokikon megbizonyosodhatott arról, hogy Papec nem a levegőbe beszélt. Csapata előbb a csoda kategóriáját súrolva legyűrte az 5. helyen álló Debrecent, majd pedig Szegeden csupán tisztes vereséget szenvedett.
Nagyon rossz előjelekkel várta az immár létfontosságúnak számító hazai bajnoki mérkőzést a gárda. Pókos félig betegen ült le a kispadra és csupán egy büntető erejéig váltotta Szabó Tamást, Kaplonyi és Oszlár is betegen jelentkezett játékra. Tovább tetézte a bajt, hogy a bal szélen nem is volt hadrafogható játékosa Papp Lászlónak, ugyanis Péter Szabó és Újváry is harcképtelenné vált. Így tulajdonképpen egyetlen cserével, a beállós Nagy Zoltánnal ugrottak neki Dömösék a Debrecennek, úgy, hogy a győzelem szinte még a legszebb reményekkel sem volt elvárható.
A találkozón azonnal a Komló vette magához a játék irányítását, és olyan iramba kezdett, olyan tempót diktált, hogy az még a legjobbaknak is becsületükre vált volna. Kemény, fegyelmezett védekezés, a kapuban sorozatos bravúrok, támadásban pedig gyors, látványos gólok követték egymást. A félidő derekán már fél tucat volt Dömösék előnye, de sajnos a játékrész hajrájára az öngyilkos iram visszaütött. Cserére csak Nagy Zoltánnak és Molnár Zoltánnak volt lehetősége egymás között, a többiek támadásban és védekezésben végig pályán kellett hogy legyenek. Papp László edző a Dömös, Kaplonyi, Szappanos triót úgy tudta pihentetni, hogy egyikőjüket felváltva kitolta a balszélre. A megnyugtató előny a szünetre egygólosra olvadt, de olyan önkívületi állapotban játszott a csapat, hogy az azért mindenkit bizakodással töltött el.
A második játékrész már nem volt ilyen rohanós, ami szerencsére nekünk kedvezett, így aztán végig Dömösék kezében volt az előny. A tomboló közönség űzte, hajtotta csapatát, amely csodát tett: Szabó Tamás pihenő nélkül, végig extázisban védett, bravúrok sorozatát produkálta, védekezésben tulajdonképpen csak Gúnyát nem tudta semlegesíteni a Komló, és szerencsére támadásban mindig akadt valaki, aki betalált a vendégkapuba. Az egész csapat emberfelettit produkált, és külön öröm, hogy az előző hazai mérkőzésen gödörbe került Bakos is remekelt. Két perccel a vége előtt 3 góllal vezetett a csapat, talpon volt a csarnok és rég látott lelkesedéssel ünnepelte Dömöséket. A vége ugyan egy kicsit izgalmasra sikeredett, de egygólos vezetésnél, az utolsó másodpercben lenyeltük a labdát, így a Debrecennek esélye sem volt egyenlíteni.
A bravúros győzelem után hétközi mérkőzésre utazott Szegedre a csapat, a tisztes helytállás reményében. Nem javította esélyeinket, hogy ezúttal betegség miatt Dömös sem tudott pályára lépni, így aztán kifejezetten elviselhető vereséget szenvedett Papp László együttese. Az első félidőben még kissé megilletődött volt a gárda, de a második játékrészben már bátran támadtak Kaplonyiék és többször is mattolták a szegedi csodakapus Puljezevicet.
A Debrecen elleni győzelem továbbra is életben tartja a bentmaradási reményeinket, ám hogy ez valósággá váljon, ahhoz még nagyon sok bravúr kell.
Papp László: – A Debrecen elleni mérkőzésen valóságos hőstettet vittek véghez játékosaim, minden elismerésem az övék. Nem szokás ugyan vereség után ilyesmiről beszélni, de a Szeged elleni helytállásunk is több volt, mint tisztes helytállás.
Eredmények: Komlói BSK – Debrecen 31-30 (18-17), legjobb komlói gólszerzők: Dömös 10, Bakos 7, Kilvinger 5. Pick-Szeged – Komlói BSK-Fűtőerőmű 35-23 (16-8), lkg.: Kaplonyi, Szappanos 5-5.