Szentmisével, a Templom téren tartott ünnepséggel emlékeztünk államalapító királyunk, Szent István történelmi hagyatékára. Államunk ünnepén Polics József mondott beszédet. Ünnepi gondolatait az alábbiakban olvashatják:
„Mindannyiunk életében igen fontos esemény születésünk pillanata. Ez a kezdet, amely meghatározza hogyan is indulunk az élet útján. Nincs ez másképp az államok életében sem.
A magyarság történelmében az államalapítás az egyik legfontosabb esemény és sorsfordító időszak volt. A fennmaradásunkat garantáló lépés. Az addig vándorló életmódot élő őseink életében nagy megrázkódtatást jelentett. A kor magyarjainak fel kellett adniuk szokásaik egy részét, eredeti vallásukat és életmódjukat. Át kellett venniük egy új szokásrendszert és egy új vallást, a kereszténységet!
Szent István annak idején a keresztény hit alapjaira építve tudott stabil viszonyokat teremteni. Egy erős, nyugati, keresztény államot alapított. Döntéseivel végérvényesen kijelölte helyünket Európában. Vitathatatlan, hogy döntése jó volt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy mi még ma is egységes nemzetállamként itt vagyunk, Európa szívében.
Első, szent királyunk hosszú távra biztosította államunk függetlenségét. Az általa lerakott szilárd alapok még a zivataros századainkban, az idegen uralmak kilátástalannak tűnő helyzeteiben is képesek voltak megőrizni a magyarok szabadságvágyát, törekvésünket az önrendelkezésre, a függetlenségre.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Szent István annak idején Európát választotta. Az értékek Európáját. Kiállt az egyetemes keresztény értékrend mellett, s elfogadtatta ezt népével.
Visszapörgetve történelmünk kerekeit, jól látható, az elmúlt több mint egy évezred már számtalanszor bebizonyította, hogy a magyarság csak akkor lehet sikeres, ha országunk keresztény és e hit által egységes.
Ha szétnézünk a nagyvilágban, jól látható, a rosszul értelmezett, szinte korlátlan személyes szabadság, a szolidaritást, közösséget nem ismerő individualizmus, szellemi, erkölcsi gyökerek megtagadása, a nemzeti önfeladás káoszhoz, kiszolgáltatottsághoz vezet.
Nekünk, akik a keresztény hitre támaszkodva, a rendet, a biztonságot és a nyugalmat helyezzük a középpontba, nincs más dolgunk, mint Szent István egekbe nyúló kőszikláit követve továbbmenni az úton,még akkor is, ha ezért támadnak bennünket, ha maradinak tartanak.
Nekünk nem szabad letérnünk a kijelölt útról. Nem szabad elvágni keresztény gyökereinket, meg kell őrizni hagyományainkat, a ránk hagyott örökséget. Csak így tudunk olyan országot, olyan várost építeni, ahol jó felnőni, jó élni, ahol mindenki biztonságos otthonra lelhet.
Nem szabad elfelejtenünk, az államalapítással Szent István elindította a magyarságot egy úton, azonban rajtunk is múlik, hogy mit hagyunk belőle örökül. Rajtunk és csakis rajtunk múlik, hogy építjük-e az éltető, biztos alapot adó sziklákat vagy romboljuk. Mi, valamennyien nap mint nap tevékenyen részt veszünk államunk alakításában, a szavazófülkékben, életmódunkkal, megnyilvánulásainkkal, hogy mit tartunk értéknek. Épp ezért nem mindegy, hogy miként felelünk meg az adott kor kihívásainak, milyen döntéseket hozunk életünk során.
Tisztelt Ünneplők!
Közhelynek tűnhet a közmondás: „egységben az erő”, de talán soha nem volt annyira fontos a magyarság egységének megléte, mint manapság. Egységünk nélkül a nemzetállam megmaradása, szuverenitásának megőrzése elképzelhetetlen.
Honalapító királyunk azért munkálkodott, vállalta a küzdelmet, hogy Magyarország a korabeli Európában függetlenségét megőrizve fennmaradjon. Rendet, kiszámíthatóságot hagyott örökül.
A nyugati országokra tekintve láthatjuk, hová vezet a fellazulás, az európai értékek veszni hagyása, a kereszténység háttérbe szorítása. Gazdasági, demográfiai, erkölcsi és ideológiai téren is krízis jelei mutatkoznak Nyugaton.
Mi jól tudjuk, a magyarság az államalapítás óta eltelt időben a mostaninál sokkal súlyosabb kríziseket élt át, de mindegyikből győztesen került ki, mert olyan hagyományokkal, nyelvvel, kultúrával és életszemlélettel rendelkezett, amelyre a jelent és a jövőt lehetett építeni.
„Aki ugyanis megveti, amit megszabtak atyai elődei, az isteni törvényekre sem ügyel. Mert az atyák azért atyák, hogy fiaikat gyámolítsák, a fiak pedig azért fiak, hogy szüleiknek szót fogadjanak. Aki atyjával szemben áll, Isten ellenségének áll. Az engedetlenség valójában pestis az egész királyságban.” – figyelmeztette fiát szent királyunk.
S ez ma sincs másképp! Igen, különösen a mai krízisben, nagyon fontos, hogy betartsuk a szabályokat, figyeljünk egymásra. Az engedelmesség kell, hogy vezessen bennünket a hitetlenkedés és kétkedés helyett!
Hinnünk kell a szabadság szeretetében, a keresztyénség értékeiben, a gyarapodás, a fejlődés képességében. Ehhez pedig el kell utasítanunk az önfeladást, az értéktagadást.
Mi magyarok, az a nemzet vagyunk, amely mindig képes volt új várat építeni a romokra; amely képes volt kiállni a Szent István-i örökség mellett.
Augusztus 20. a magyarság „legősibb nemzeti ünnepe”. E napon államalapításunkat, Szent István királyunkat, nemzet-megmaradásunkat és az életet jelentő „Új kenyeret” is ünnepeljük. Az új kenyeret, mely az élet táplálója, melyben benne foglaltatik az isteni gondviselés, a teremtő erő, a dolgos kezek munkája, az összefogás, az együttműködés ereje, az élet körforgása.
Nemzetünk születésnapján kívánok Önöknek békét, bőséget, hitben, szeretetben megélt szép jövőt! Vigyázzanak Magukra! Vigyázzunk egymásra!”