Mint korábban beszámoltunk róla, a Komlói Színházba tervezett ünnepi műsor a koronavírus-járvánnyal együtt járó veszélyhelyzet miatt elmaradt. Ugyanígy nem tartották meg a 48-as eseményekre emlékező ünnepi beszédeket sem. Az alábbiakban közreadjuk Polics József polgármester – a forradalom évfordulójára tervezett – ünnepi gondolatait.

Tisztel Hölgyeim és Uram! Tisztelt Ünneplő Közösség!

A márciusi fellángolás (…) bölcsője volt a magyar alkotmánynak s éppen ezért sírig tarló kötelessége minden ma­gyar embernek, hogy a szabadság ébredésének emlékét, mely csodálatosan összeesik a tavasz ébredésével, minden évben kegyelettel megülje. Csak így érhetjük el, hogy az utódok soha szem elől ne téveszthessék dicső őseik érdemeit.”- szögezte le  Cinkotai Nagy Ince író.

Ma – kitűzve a kokárdát, felidézve a Nemzeti dal sorait, a 12 pontot – mindannyian emlékezünk, hisz jól tudjuk, március idusa a magyar történelem egyik meghatározó napját jelentette, 1848 volt az, ami elindította a polgári átalakulást.

Felidézve a korabeli eseményeket, tanulmányainkat, tudjuk az 1840-es években forradalmi hullám söpört végig Európán, a sikeres ellenállásig azonban csak a magyarok jutottak el.

Arany János ekként vélekedett a csodás történelmi pillanatról: „A mi forradalmunk Pesten március 15.-én nem vérontás volt, hanem egy szép ünnep a szabadság ünnepe. Ezrek meg ezrek csoportoztak össze isten ege alá. Ezrek meg ezrek emelték égre kezeiket, és egy szívvel, szájjal mondták Petőfi Sándor után az eskü szavait: A magyarok istenére esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk.“

Az  1848/49-es  szabadságharc a hatalmas katonai  erővel szemben ugyan  elbukott, de a forradalom mégsem volt hiába. Vívmányait még a szabadságharc leverése utáni rémuralom sem tudta eltörölni.

Tisztelt Emlékezők!

Miben rejlett a magyarok ereje, miért tudta kivívni más népek tiszteletét? Miért csatlakoztak olyan sokan a magyar szabadságért vívott küzdelemhez, miért fogott össze nemes és paraszt, a fiatal értelmiségiek és társadalom hétköznapi embere? 

A ’48-as hősöket nem egyéni érdekeik vezették, nem az anyagiak, hanem szívük kötötte őket össze, mely egy célért dobogott: a „Haza minden előtt” nemcsak frázis volt, hanem meghatározó elv. A  sajtószabadság kivívása, a nemesi kiváltságok megszüntetése, a közteherviselés megvalósítása, a törvény előtti egyenlőség megteremtése, a nemzeti függetlenség elérése mind olyan célok voltak, amelyek a közjót szolgálták.

Erejük épp ebben rejlett, hátrahagyták önös érdekeiket, tiszta, őszinte és becsületes küzdelmet folytattak az országért. Képesek voltak legyőzni a hatalomtól való félelmet, kockára tették  a saját biztonságukat, bírálatot gyakoroltak az igazságtalan döntésekkel szemben, megfogalmazták a szükséges változásokat és követelték azok végrehajtását. A márciusi ifjak nem heccelték a tömeget, nem korbácsoltak fel agresszív indulatokat, nem verték szét a nyomdát, útközben nem törtek-zúztak. Nem másokat fenyegettek, hanem a maguk biztonságát kockáztatták a haza javáért.

Nem akartak mást, mint a cenzúra eltörlését, a nemesi kiváltságok megszüntetését, közteherviselést, törvény előtti egyenlőséget, nemzeti függetlenséget. Képesek voltak a harctéren is megvédeni a hazát, feláldozni legdrágább kincsüket, az életüket is, amikor a hon becsülete ezt követelte.

Hősies helytállásuk, önzetlenségük és önfeláldozásuk kiérdemelte a magyar nemzet örökös tiszteletét és megbecsülését, mert magas eszményekért, az ország javáért harcoltak. Álljanak előttünk  jó példaként, hogy a közjó szolgálatát mi is hasonló szellemben, becsületesen, tisztán, önzetlenül és önfeláldozóan végezzük.

Tisztelt Ünneplők!

Megfogalmazódik bennem a kérdés, vajon mi, a mai kor emberei képesek vagyunk-e megfelelően értékelni szabadságunkat? Gyermekeink, unokáink – akik a szabadságot készen kapták – tisztában vannak-e a milyen drága kincs is a szabadság?   

A hősök áldozata csak akkor nem volt hiábavaló, ha szabadságunk megőrzéséért mi is megteszünk mindent, s ezt hagyjuk örökül fiataljainknak!   

Kölcsey Ferenc gondolataival kívánok méltó megemlékezést mindnyájuknak: „Az ember egyedül gondolva nem több a magányos vadállatnál, mely élte fenntartásáért zsákmányt keresve bolyong. Emberi ész és erő csak társaságban fejlik ki; s amint valamely embertársaság szerencsésb, szebb, dicsőbb hazává alkotta magát: polgárai minden szépben és jóban aszerént haladhatának. Ezért kell minden mívelt embernek a hazát legfőbb gondjává tennie.”

Érezzük kötelezettségünknek a fegyelmet, az egymással szembeni  figyelmet a mostani nehéz időben is, ezzel tehetünk most a legtöbbet embertársainkért!