Már több mint egy éve meghatározó cégére a Berek udvarnak a Sugar Café logója. A napi rutin szerves részét képező kávézó a polgári életforma ikonikus helyévé vált a nyitás óta. Baráti beszélgetéseknek, üzleti tárgyalásoknak vagy éppen élsportolók sziesztájának helyszíne a kávézó és annak terasza.  Rajmunddal, a Sugar Café vállalkozás tulajdonosával beszélgettünk – természetesen egy kávé mellett.

A kávézó számos érdekes praktikum vezérelte megoldást, gazdasági és művészeti kooperációt vonultatott fel az elmúlt egy évben. Nyitott már a művészetek felé, és kulturált alternatívát talált arra is, hogy vendégei jól lakhassanak, de a hely ne veszítse el karakterisztikáját. Rajmund az interjú alatt többször hangoztatta: „fontos figyelni a vendégeink igényeire, de nekünk is tudni kell rendszeresen újat mutatni. A testet és lelket egyaránt szeretnénk jól lakatni.”

Egy-két érdekességen keresztül betekinthetünk a vállalkozás filozófiájának a keresztmetszetébe is.

Ádám: Tősgyökeres komlói vagy, de gimnázium után nyakadba vetted a világot. Merre jártál?

Rajmund: Óceánjáró hajón ismerkedtem meg előszőr a vendéglátássál; kifejezetten nem tetszett. Később Bécsbe kerültem, ahol ugyancsak a vendéglátásban találtam munkát. Mikor hazajöttem, egy siófoki bárban felszolgálóként, később pedig üzletvezetőként is kipróbálhattam magam. Egy rettentően szigorú főnököm volt, aki mentorált. Precízsége és a kávé iránti szerelme megfertőzött engem is. Megmutatta, hogy a kávéfőzés művészetét odaadással és alázattal kell elsajátítani és művelni.

Ádám: Siófokon eljátszottál már a gondolattal, hogy lehetne egy saját kávézód?

Rajmund: Nem igazán! Alkalmazottként sokkal jobban rá lehet látni a munkafolyamatra, azonban hiába tolmácsoltam észrevételeket a főnök felé, nem talált meghallgatásra. Ilyenkor azért eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha ez az enyém lenne a vállalkozás, de maga az elhatározás – egy konkrét terv – nem realizálódott bennem. Azt viszont tudtam, étellel nem szeretnék foglalkozni. Nincs akkora rálátásom. Macerásnak tűnt.

Tea – a teázás egy ritkán látott módját választották. A klasszikus, sokat látott filteres opció helyett a teafüves mellett tette le a voksát a Sugar Café. A füvet felöntik forró vízzel, és az erre a célra kialakított szűrőnek a fogantyúját lenyomva az aljzathoz préseli azt kiázása után, és önthető is a dupla falú pohárba. Az ízesítéshez termelői mézet és friss citromot szervíroznak.

Ádám: De mikor született meg a saját hely ötlete?

Rajmund: Mondhatni a véletlennek köszönhetem. Nyáron, a Zanzibár teraszán ültünk, amikor az előző tulajdonos elhintette, hogy elgondolkodott a kávézó bezárásán.  Talán még akkor sem gondolkoztam el rajta igazán, de egy barátom, a tudtom nélkül közölte Zsuzsával (a tulajdonossal – a szerk.), hogy engem érdekel a hely. Elindult egy párbeszéd közöttünk.

Ádám: Mi volt a koncepció? Milyen vendéglátóegységet szerettél volna?

Rajmund: Mindenképpen egy olyat, ami azt a réteget célozza meg a városban, amit előtte még egyik sem. Komlóról beszélünk. Ez viszonylag kisváros a kísérletezéshez. Ahhoz a 30 és 55 év közötti réteghez próbáltam eljutni, akik szívesen innának meg egy kávét vagy ennének meg egy süteményt baráti társasággal, kellemes közegben elbeszélgetni. Abszolút a centrumban vagyunk, a fekvése a helynek kiváló. Nem vagyok benne biztos, hogy ha máshol nyitjuk meg a helyet, akkor is igy tudunk üzemelni. Azt kell, hogy mondjam, amelyik közösséget megcéloztuk, azok a kávézó rendszeres vendégei jelenleg is. Ez automatikusan ment.

Rajzok – a pult mögötti falon található illusztrációkat Sebők Dalma találta ki, és saját kézzel alkotta meg.

Ádám: Minek köszönhető ez?

Rajmund: A közösségi médiának óriási szerepe van ebben. Ma már, ha a vendég kap egy ínycsiklandó süteményt, vagy egy gusztán szervírozott limonádét, akkor nyúl a telefonjáért és megmutatja a követőinek. Ez nagyon nagy marketing számunkra. Aki látja, szintén meg akarja kóstolni, és ki akarnak ülni a teraszra, már csak az életérzés miatt is. Nem egy „első vendégtől” hallottam, de jó hogy van egy ilyen hely. A másik a kínálat és az ár.

Ádám: Mi alapján határoztad meg ezeket?

Rajmund: A kínálat maga is egy szűrő. Árulunk alkoholt, de nem sok fajtát, és megválogatjuk, hogy mit. Ez egy nappali hely. Természetesen van rá lehetőség, hogy egy finom sört, pálinkát igyanak meg a vendégeink, de nem egy lerészegedő kocsmára vágytam. Baráti beszélgetésekhez nagyon finom borokkal tudunk szolgálni, az árat is ehhez próbáltuk igazítani.

Ádám: Az első nagyobb újításotok, hogy együttműködtök a KP Burger Műhellyel. Honnan jött az ötlet?

Rajmund: Észrevettük, hogy sokan elmennek ebédidőben. Nálunk süteményeket lehet kapni, de egy meleg étellel, mint kávézó nem tudunk szolgálni. Akkor jött az ötlet, amikor a Kun Péter által működtett KP Burger Műhely felköltözött a Petőfi térre. Ők csak kiszállítással foglalkoznak, ki- vagy beülős hellyel nem rendelkeztek. Adta magát a lehetőség, hogy vendégeink ide rendelhetik az általuk forgalmazott ételeket. Itt fontos leszögezni, nem cserélt pénz gazdát, egymást segítettük ezzel. Egyfajta példamutatásnak szántuk, nem csak konkurálni, együttműködni is lehet. Mikor megérkezik az étel, akkor mi a saját tányérjainkon szolgáljuk fel, kulturált körülményeket teremtve. Ezzel bővült a szolgáltatásaink köre és a helyiségben ezután is a frissen őrölt kávé illata dominál, nem pedig a forrósodó olajé. Péteréknek is jó, mert van egy hely, ahol el tudják fogyasztani a termékeiket, mi pedig minőségi, friss ételt tudunk az asztalra tenni.

Barna cukor – a nyitásakor még kis zacskós cukrot tettek a kávé mellé. A gyakorlatban ez szemetet és cukordarabkákat jelentett a kávézóban és a teraszon. Praktikusság miatt váltottak üvegtégelyekre, amelyet külön a kávéhoz illő, karamellás pörkölésű barna cukorral töltöttek meg, és korlátlanul ízesíthetőek vele a kávés italok.

Ádám: Ahogy látom, a művészetek felé is nyitottatok. Új fal és képkiállítás fogadja a vendégeket.

Rajmund: A betonhatású fal már régóta tervben volt. Apukámmal egy nap alatt sikerült megcsinálnunk. A képkiállítás véletlenül jött. Instagramon nézelődtem, kedveltem egy kaposvári művész, Bognár Zsolt képeit. Ezt követően elkezdtünk beszélgetni chaten. Zsolti elsősorban fest, az éppen kiállított képek pedig grafittal készültek; vannak képei, amelyeket hosszú percekig lehet nézni, mert mindig fel lehet fedezni valami újat benne. Mint kortárs művész a mai felgyorsult világban nehezebben tud érvényesülni, kiállítást is körülményesebb szervezni. Szó szót követett és felajánlottam neki, hogy a kávézóban kiállíthatja a képeit. Havi váltásban, más és más képeket fog megmutatni a művész a Sugar Caféban. Ez is egy hasznos kooperáció, kap egy sűrűn látogatott helyiséget, és olyan emberekhez jut el, akik amúgy nem biztos, hogy voltak már, vagy nem szoktak képkiállításokra járni. Ez hasznos a kávézónak is, hiszen ismét bővültünk egy szolgáltatási körrel. A folyton megújuló hatás érzete a visszatérő vendégeknek is rendkívül fontos, és ha van ereje a helynek, akkor azt gondolom, hogy ez az. Jók a visszajelzések.

Angol Club – múlt évben több alkalommal tartott itt ingyenes és kötetlen angolórát a Szilvásban működő magán Angol Club. A „Coffee & English – Have a drink, have an exam!” elnevezésű felkészítőn egy csésze kávé mellett gyakorolhatták nyilvános helyen az élő angolt az érdeklődők

Ádám: Mi lesz a következő lépés a folytonos megújulás jegyében?

Rajmund: Hát, nem akarok semmit elkiabálni, de a jó idő közeledtével, a terasszal kapcsolatban vannak terveim. Ez még titok. Ahogy telik az idő egyre jobban megismerjük a vendégeink igényeit, kívánságait, és mindig próbálunk hozzá alkalmazkodni.

Ádám: Végezetül, miért Sugar Café a név?

Rajmund: Nehéz kérdés és bonyolult a válasz. Ahol eddig dolgoztam, a vendéglátóhelyek valamilyen formában kötődtek a Sugar névhez. A budapesti Sugár üzletház, a Coffee with sugar kávézó, vagy a zánkai Napsugár bár, amit a helyiek csak Sugárnak becéztek. Adta magát, hogy visszaköszönjön a saját vállalkozásomban is.