Sokéves hagyományt ápol tovább a város. A Borbála Hét egyik szerves programja a komlói sírkertben tett séta, felkeresve az elhunyt bányásztársak végső nyughelyét.

Vass Dénes nyugalmazott bányamérnök múltidéző gondolataival fogadta a megemlékezőket a komlói temető bejáratánál található Mindenki keresztje tövében.

Ahogy az egykori zobáki mérnök fogalmazott, a hirtelen halált magában hordozó szakmák – bányász, kohász, robbantók – dolgozói egyaránt Szent Borbálát választották védőszentjüknek. A bányászhimnuszból kiragadott sorokat – „…Váratlan vész rohanja meg, Mint bérctetőt a fergeteg…” – konkretizálva a gáz- és sújtólégrobbanás, tőzegomlás és vízbetörés veszélyeztette a munkásokat a „fekete arany” kitermelése közben. A halál ott leselkedett a fiatal vájárokra is, hiszen amikor növelni kellett a kitermelési hatásfokot, akkor szellőztetésre nem volt idő; számos vájárral metánmérgezés végzett a rohamtempóban folyó munkálatok közben.

Vass Dénes említést tett róla, hogy mind az 52 bányában életét vesztett vájár tragédiájának történetét ismeri. Hozzátette, fontos megemlékeznünk a hősi halottakról, és az otthoni környezetben elhunyt egykori bányásztársakról egyaránt.

A gyertyagyújtás alkalmával – Jégl Zoltán, a Tisztelet Komlónak Egyesület elnökének szavalatát követően – temetői sétához csatlakozhattak a megjelentek.