„Mert akarhatunk mi bármit,
ha nincsenek segítőink, akkor
olyanok vagyunk, mint kicsi-
királyfi táltos paripa nélkül.”
(Kovács Marianna, mesemondó)
„Benedek Elek születésének (1859. szept. 30.) 160. évfordulójához közeledve tisztelettel és hálával emlékezve kérjük a szülők, nagyszülők, pedagógusok, könyvtárosok százezreit, egyszerűbben szólva társadalmunk minden felnőtt tagját, hogy szeptember utolsó napjaiban különös gonddal keressék és alkossák meg minden gyermek számára a mesehallgatás varázslatának mással nem pótolható alkalmait!”[1]
A mag termékeny talajba hullott, s már 2005. szeptember 30-án meg is rendezték a népmese napját.
Mi a célja?
Az, hogy e napon országszerte a könyvtárosok, az óvónők, a pedagógusok és a mesével foglalkozó szakemberek, gyerekek és megkülönböztetett figyelemmel és érdeklődéssel forduljanak a népmesék felé.
A „mesélő gimiben” külsős meghívottak [Kirch Zoltán, a Pöndöly vezetője; Vass Dénes, nyugdíjas; Szabó Irén (mat.-fiz., nyugdíjas); Korbuly István (Tádé), népművelő; dr. Szabó Klári néni (mat.-ábr., nyugdíjas)] és tanáraitok tiszteltek meg azzal, hogy meséljenek nektek (Ladányi Lívia, Hamvas Viktória, Bakó Réka, Helyes Mária, Füzesiné Nagy Rita, Váczi Tímea, Király Attila).
Diavetítés Szarka Gabriellával a lift falán és a Kőrösi teremben.
„Keressük a nap hősét” – kukkants be a könyvtárba, és ott megleled. A helyezést elérők: Horváth Dávid 9. A, Szileszki Emília 11. A, Tamás Bálint 11. A.
„Adj nevet a könyvtár melletti teremnek!” A népmese napján lejárt a határidő. Kiválasztották a „Goethe nevet”, a tanárok szavaztak.
Köszönjük, hogy megtisztelték a népmese napját!
Vass Marianna – könyvtárostanár