A Komlói Bányásznapok keretében a Bányász Emlékműnél tisztelgett a város a hősi halált halt bányászok emléke előtt. Ünnepi beszédet Polics József polgármester mondott.

A koszorúzási ünnepségen városvezetőnk ünnepi gondolatai között emlékeztetett arra, hogy az 1940-es években Komló még alig 4000 lelket számláló, csatornázatlan, sáros falu volt, az ötvenes években azonban fogalommá vált, 1951. szeptember 2-án városi rangot kapott. Az ország legkülönbözőbb szegletéből érkeztek ide emberek, akik közül többen nemcsak munkára, de otthonra is leltek.      

Sokat köszönhetünk a bányászatnak: városunk létét, fejlődését, gazdagodását, a családok megélhetését. A komlói szén a bányászok több nemzedékét tartotta el, apáról fiúra szállt a mesterség – mondta, majd arra figyelmeztetett, hogy kötelességünk, hogy a következő generációknak beszéljünk a dicső múltról, ne feledjük bányász hagyományainkat, ennyivel tartozunk hőseinknek – fejezte ki megbecsülését Polics József.

Mindannyian felelősséggel tartozunk azért, hogy a bányászok, a bányász-utódok emelt fővel, nyílt tekintettel mondhassák, hogy őseik, elődeik erőfeszítése nem volt hiábavaló, az általuk létrehozott munka-kultúrát, értékrendjüket, erkölcsi példájukat a sorra bezáró bányák sötétje nem zárta magába, azok ma is elevenen élnek és hatnak, részesei mindennapjainknak – fogalmazta meg az utókor felelősségét.

Záró gondolatai között kérte a városlakókat, hogy hajtsanak fejet a bányaszerencsétlenségek áldozatai előtt, akinek neveit márványtáblákba vésték, emlékük azonban ott él minden komlói szívében.   

A megemlékező gondolatokat követően a hősi halált halt bányászok hozzátartozói, egykori munkatársak helyezték el az emlékezés virágait az emlékfalnál. Koszorút helyezett el Dr.Hoppál Péter térségünk országgyűlési képviselője, az EMMI miniszteri biztosa, majd a város, a járás vezetői, politikai és civil szervezetek rótták le kegyeletüket a bányászhősök emléke előtt.

A rendezvényen Bayer Attila karnagy vezetésével a Komlói Fúvószenekar működött közre.