A szentmisét követően a Komlói Színházban tartott ünnepségen hajtottunk fejet államalapító királyunk, Szent István alakja előtt. Az ünnepségen Polics József, Komló polgármestere mondott ünnepi köszöntőt.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ünneplő Közösség!
Külön tisztelettel és szeretettel köszöntöm a városunk egyházközségeinek képviselőit.
A mai ünnep mindannyiunk számára meghatározó, hisz történelmünk egyik legfontosabb eseményére, az államalapításra emlékezünk. Jól tudjuk, a Kárpát-medence több ezer éve lakott vidék, különböző népek és törzsek éltek itt, melyek nyomtalanul eltűntek. Az Árpád fejedelem által kiválasztott területen csak a magyarság maradt fenn, képes volt több mint ezer éve fennálló államot alapítani és a ránk törő veszedelmeket, a nagy és erős birodalmak hódítását túlélni.
Miért éppen mi – a kalandozó életmódhoz szokott magyarság – maradt fenn – tehetjük fel joggal a kérdést?
Szent István királyunknak köszönhetjük ezt, aki a hit erős sziklájára építette hazánkat. Államalapító királyunk a magyarság történetét összekapcsolta Európa és a világ történetével, a magyar állam sorsát az európai érdek- és értékközösség sorsával, így nemcsak megalapítója lett az önálló Magyarországnak, hanem egyúttal építője is lett a keresztény Európának.
Szent királyunk felismerte, hogy nem ez a könnyebb út, de ez az az út, amely a legtovább visz. A fennmaradásunkhoz elengedhetetlen lépés ugyanis nagy megrázkódtatást jelentett az akkori kor magyarjai számára, új vallás, új szokások, új életmód, új erkölcsi normák, új értékek. A magyar népnek mindezt meg kellett tanulnia, el kellett fogadnia, alkalmazkodnia kellett hozzá.
Szent István hatalmas elszántsággal, ugyanakkor végtelen alázattal szolgálta nemzetét, tevékenységének köszönhetően Európában végleg gyökeret eresztett népet, írott törvények alapján működő jelentős királyságot, és erős keresztény bástyát hagyott örökül utódaira.
Ő volt az, aki kijelölte a magyarság helyét Európában és a világban is, az általa lerakott szilárd alapok azok, melyekből sanyargattatásaink, nyomorúságaink és véráldozataink évszázadaiban is erőt tudtunk meríteni, amire mindig tudtunk építeni, s történelmünk maga a bizonyosság arra, munkája nem volt hiábavaló.
Szent István saját, személyes példával tanított a meggyőződéses hitre. A krónikák szerint, ha arra szükség volt, maga is harcolt, ugyanakkor a béke híve volt, heves, vándorló népét letelepedésre késztette, a béke világába vezette és az Isten-hittel keresztény nemzetté tette. Úgy uralkodott, hogy cselekedetei felelősségét magán viselte.
Szabó Magda írónő e szavakkal méltatta államalapító királyunkat:
„[…] Átmentetted népedet a legveszélyesebb sodrású vízen: […] István, szent király, aki megnyitottad előttünk az élet kapuját. Amit te tettél, valóban az ég csodája volt, hitet adtál, jövendőt és anyanyelvünk legfigyelemreméltóbb elvont főneveit: józan határú emlékezés, felejtés és bocsánat.”
Tisztelt Ünneplők!
Történelmünk könyvét fellapozva magunk is láthatjuk, a Szent Korona óvó szárnyai alatt a rázúduló veszedelmek, háborúk, történelmi korszakváltások, gazdasági világválságok közepette a magyarság képes volt megőrizni a hitét, a tenni akarását és a lelki erejét. Ma sincs ez másképp.
Nemzeti megmaradásunk érdekében nem szabad elfelejtenünk, hogy kik vagyunk és honnan jöttünk, hogyan váltunk Európa közepén kicsiny, de fennmaradni képes országgá, nemzetté.
A mai kor mindennapossá vált eseményei közepette fogalmazódik meg bennem a kérdés: államalapító királyunk eszmeisége vajon ott él-e mindannyiunk szívében? Hányan tekintjük valóban szolgálatnak a közért, a társadalomért vállalt munkát? Ott csengenek-e a fülekben István király intelmei? Aki nem az önként jelentkező külhoni erőkre bízta hazáját, hanem országa függetlenségét megőrizve teremtett biztonságot, hitet, jövőképet.
Több mint egy évezred után nekünk semmi okunk sincs abban hinni, hogy javunkra válna, ha felszámolnánk keresztény gyökereinket, ha feladnánk függetlenségünket. Mi jól tudjuk, Európa soha nem vált volna a minőségi életnek, a kultúra gazdagságának és sokszínűségének igazi otthonává a kereszténység nélkül. Magunk is megtapasztaltuk, hogy a saját keresztény kultúránkból kinövő döntések azok, amelyek tartósak, hatékonyak és életképesek tudnak lenni.
A mai kor embere nem az állandóság, hanem az állandó változás világában él, hajlamos arra, hogy a legfőbb jónak a pillanatnyi jó közérzetét tekintse. Óvakodik távlati célokat kitűzni, nehezen tesz különbséget jó és rossz között. Épp ezért fontos az egyesek által létjogosultságában megkérdőjelezett keresztény értékek – mint a béke, felebaráti szeretet, egyenlőség – megőrzése, továbbadása. Nekünk tehát magyarságunk megőrzése érdekében nem kell újat kitalálni, hanem évezredes örökségünkhöz igazodva, töretlenül ki kell tartani kereszténységünk mellett, mely segítségével váltunk annak idején európaivá.
Tisztelt Ünneplők!
Hazánk, városunk sorsa csakis rajtunk áll! Nekünk kell felülemelkedni ideológiai különbségeken, pártérdekeken, megosztottságon. Mert csak így haladhatunk előre! Mert csak így tehetjük jobbá hazánkat, városunkat. „Egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen.” – vallja Széchenyi István. Mi, komlóiak már bebizonyítottuk az európai keresztény értékek mellett kiállva, a valós összefogás eredményeképp városunk a legreménytelenebb helyzetből is képes volt 2010-ben felállni és azóta töretlenül erősödik, megőrizve térségi vezető szerepét.
Jövőnk érdekében továbbra is erre a szemléletmódra van szükség, nem könnyű az út, de az elért eredmények bennünket igazolnak. Büszkén mondhatjuk, nemcsak megőriztük és továbbadtuk hagyományainkat, hanem újakat is teremtettünk, tettekkel bebizonyítottuk Komló nemcsak volt, hanem van és lesz is. Jövőnk érdekében nem álszövetségekkel, hanem egymásba kapaszkodva lehet hatékonyan, tiszta szívvel dolgozni közös otthonunk érdekében, s csakis így lehet őszintén együtt ünnepelni, méltón az elődökhöz, méltón Szent István királyunkhoz.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Államunk születésnapján az ünnepi asztal ékessége az új kenyér, mely magában hordozza az életet, a megélhetést, az otthont, az összefogást, szorgos kezek munkáját. Belegondoltunk már abba, mennyi minden kell ahhoz, hogy a már megszokottá vált mindennapi táplálékunk az asztalunkra kerülhessen? Szükség van egy apró magra, az éltető napfényre, esőre, dolgos kezekre, összehangolt munkára.
Gyermekkoromban magam is részese lehettem az otthoni kenyérsütés élményének, a friss, meleg cipó illata, íze semmihez sem hasonlítható.
Vitathatatlan tény, a mai rohanó világban csak azok maradhatnak talpon, akik képesek egy célért küzdeni. Komló töretlen fejlődése, jövője érdekében ehhez a küzdelemhez hívom most újból Önöket, dolgozzunk továbbra is együtt városunkért, hogy jövőre ismét emelt fővel, együtt szeghessük meg új kenyerünket! A fejlődéshez mint mindig, most is, nyugalom, kiegyensúlyozottság, folyamatosság, állandóság kell. Ez adhat stabil alapot, erre építkezve nem törik meg a lendület!
Kívánok mindannyiuknak örömteli ünneplést!
Isten éltessen Magyarország! Isten éltessen Komló!