Képzési formáink bemutatása a kémia tagozatra való visszaemlékezésekkel folytatódik.

A kémia tagozat 1969-ben, a fizika pedig 1970-ben indult. Az általában heti két órával rendelkező kémia tantárgy heti három órát kapott, kiegészítve a két óra laboratóriumi gyakorlattal. Később ezeknek az osztályoknak lehetősége nyílt emelt óraszámban elsajátítani a fizikát is. E szaktárgyi specializálódás eredményességét bizonyítja például az, hogy Szegedi István fizikából országos második helyezést ért el 1980-ban.

A kémia és fizika tagozat erős matematika oktatással párosult, kiegészítve a természettudományos képzést. A tagozat kiemelkedő tanáregyéniségei: Csikós Istvánné, Perleczky József, Dombi Lajos és Marosi Gézáné.

Hodúr Cecilia (1971-75):

Mit adott az iskola?

 Közhely (?), de nagyon sokat, egy életre szóló útravalót!

 Először is egy megalapozott, biztos tudást! De nemcsak a reál tárgyakból, hanem irodalomból és történelemből is. A mai napig riogatom hallgatóimat a versidézeteimmel, amiknek az eredetété nem tudják megfejteni. Mindezt Csontos Tanárnőnek köszönhetem. Frau Vincze franciaórái segítettek az egyetemi nyelvtanulásban, kvázi azonnal tudtam szakcikkeket fordítani. 

Az Irma néni matematika óráin szerzett tudás segítségével pedig sikerült ámulatba ejtenem a biológia-kémia tanszakot 4 évre visszamenőleg, mert Pávó Imre Professzor úrnál (a függvénytáblázat egyik szerkesztője) előttem utoljára 4 éve kapott jelest biokémes a matematika vizsgán. (Biológia- kémia szakon szereztem diplomát Népköztársasági Ösztöndíjasként a József Attila Tudományegyetemen). Nem is értettem egyébként, hogy miért jelent problémát a többieknek a polinommal történő osztás pl.

Természetesen a kémiatudásom alapjai is teljesen biztosak voltak köszönhetően Tanáraimnak, Nyúl Erzsébetnek és Perleczky Józsefnek. Kérdezgették is a kémiai tanszékeken, hogy hol érettségiztem, és igen meglepődtek, amikor megtudták, hogy Komlón, mert a híres szegedi Radnóti Gimnáziumra gondoltak.

Osztályfőnökünktől, Szerencsés Rudolftól pedig a kemény helytállást és következetességet, az adott szó erejét kaptuk útravalóul. Sok „tanmesét” mondott nekünk, amit akkor nem is értettem igazán, csak évekkel később vált világossá „meséinek” igaza!

Mire emlékeszem vissza szívesen?

Mindenre! A Diáknapokra, a sok-sok vetélkedőre, a kézilabda mérkőzésekre – az osztályunknak kiváló csapa volt! Ahogy kiváló Kórusa is volt, és sokszor megnyertük a iskolai énekversenyt, a városi vetélkedőn azonban mindig az 501 nyert.

Az őszi mezőgazdasági munkára is emlékszem: Villányban a szüretekre. A hideg reggelekre, a fagyos szőlőre, a menza-tea ízét máig érzem, ha rá gondolok. Emlékszem a sok-sok nótára, amit a buszon énekeltünk munkába menet és hazafelé.

Innen Szegedről nézve az is nosztalgikus, hogy „Jó szerencsét!”  volt a köszönés. Ma is felkapom rá a fejem, vagy az a kifejezés is odaköt, hogy „fújtak már?” ( Tényleg, fújnak még?)

Hol dolgozom?

 A Szegedi Tudományegyetem Mérnöki Karának Folyamatmérnöki Intézetét vezetem. Egyetemi tanár vagyok, az MTA doktora. Elsősorban biomérnököket és élelmiszermérnököket tanítok, de PhD hallgatóim is szép számmal vannak, és időnként egy-egy hallgató Komlóról is!

Huszka Ildikó (1976-1980):

 Mikor megkaptam a felkérést, hogy írjak néhány gondolatot a kémia tagozatról, akkor nagyon megörültem. Sok minden eszembe jutott és jó volt visszaemlékezni a „ kunbélás” éveimre. Nem véletlenül lettem matematika-kémia szakos tanár. Olyan tanárok tanítottak, mint Marosi Gézáné, Irma néni ( matematika) és Perleczky József ( kémia).                                                                            

Perle tanár urat rögtön megkedveltem, mikor az első szülői értekezleten a szüleimnek annyi mindent mondott rólam, mintha több éve ismerne.

Dolgozatot nem írtunk túl gyakran, de ha írtunk, akár öt jegyet is kaptunk rá, ugyanis minden feladatot külön osztályozott. Ez külön jó volt a számolásoknál, mert akkor akár öt elégtelen osztályzat is előfordult. Ez mindig eszembe jut, mikor a tanulóim panaszkodnak, hogy nem értik a kémiai számításokat.

Kémia laboros óráink több évben is csütörtökön, a nap végén voltak. Így mindig a két laboros óra között ebédelhettünk a tanár úrral együtt. Csütörtökön mindig valamilyen kelt kalács volt a menzán. ( Megjegyzem, mindig nagyon finom volt.) A tanár úr a levessel együtt ette a kalácsot, így-a mi nem nagy örömünkre- igen hamar végzett az ebéddel. Emiatt egy perccel sem sikerült lerövidíteni a laborgyakorlatokat.

A kémia órákon kívül ODK kirándulásokon keresztül is több időt eltölthettem a tanár úrral, de itt Tóth József tanár úr nevét is meg kell említenem.

Tablónkat könnyű megtalálni, mert az egyik legrikítóbb színűre sikerült. Úgy gondoltuk, a nap és az idő majd kifakítja, de a 38 év sem halványította el.

A gimnáziumi éveimet az énekkar tette teljessé. Itt újabb tanár nevét kell megemlítenem. A Nagy Ernő tanár úrral eltöltött idő méltó folytatása volt az általános iskolai éveimnek, ahol Tóth Ferenc tanítványa lehettem.

Még egy utolsó gondolat. Sok tanítványom volt már, és közülük kettő nevét említeném meg: Perleczky Boglárka (neki osztályfőnöke is lehettem) és Perleczky Ákos, akik PERLE tanár úr unokái.

Végül egy olyan visszatekintés, melynek írója már nem volt kémia tagozatos, mégis szorosan köthető ehhez az irányhoz.

Dr. Perleczky László (1979-1983):

Az 1979-1983-as évfolyamra jártam. Mi voltunk az első olyan évfolyam, ahol már nem volt tagozat, viszont nálunk vezették be elsőként a fakultációs oktatást. Én az orvosi egyetemre való felkészülés jegyében fizika és biológia fakultációra jártam.

Fizikából, ill. kémiából édesapám tanított, emiatt élményeim meglehetősen szubjektívek, talán mások számára nem is igazán érthetőek, ezért erről nem szeretnék írni.

Általánosságban azonban életem egyik legmeghatározóbb időszaka mégis az akkori Kun Béla Gimnáziumhoz kötődik. Büszkén mondhatom, hogy nagyszerű tanáraim voltak, akiktől a tananyagon kívül emberséget, pontosságot, a világ komplex szemléletét is megtanulhattuk. Szüleim mellett nagy szerepe volt az iskolai tanáraimnak abban, hogy a világ eseményei érdekeljenek, azokat értékelni tudjam.

A gimnáziumnak köszönhetem azt, hogy a megismerésen keresztül tanáraim megadták nekem a választás lehetőségét, ami későbbi életemet nagyban befolyásolta. Hiszen nem csak a fizikát és a biológiát tanították magas színvonalon, hanem a matematikát, történelmet, magyar nyelvet is. Emiatt hálás szívvel gondolok rájuk.