A gimnázium sportélete mindig igen élénk, változatos volt. Rengeteg kiváló sportoló koptatta a padokat. Voltak, akik a városi sportélet meghatározó egyéniségeivé váltak, és voltak, akik országos szinten, sőt világversenyeken is tiszteletreméltóan szépen teljesítettek.
Felsorolásszerűen nem emelünk ki neveket, sőt sportágakat sem, mert annyi remek teljesítménnyel büszkélkedhetünk, hogy szinte lehetetlen hiánytalanul összegyűjteni ezeket.
Inkább bemutatjuk néhány volt gimnazista, sportoló visszatekintését, akiknek köszönjük, hogy kedvet éreztek ahhoz, hogy a jubileumi nosztalgiázásban részt vegyenek.
Ez a kis csokor is mutatja, hogy mennyire színes sportéletről beszélhetünk: megszólal itt vívó, atléta, kosaras, kick-boxos és fekvenyomó is.
Both Pálné Guba Györgyi:
1956-ban kerültem a komlói gimnázium második osztályába, miután az elsőt Kaposváron végeztem el. Kaposváron 13 éves korom óta vívtam, így örömmel töltött el, hogy éppen 1956-ban indult vívószakkör a komlói gimnáziumban is, ahol a TF-en akkor végzett testnevelő, Vincze Vilmos oktatta a sportágat. Néha még testnevelés óra keretein belül is foglalkoztunk vívással. Tőrvívást tanultunk, indultunk megyei középiskolás bajnokságon is. Akkoriban még találatjelzők nélkül vívtunk. Sajnos egyesületi háttere nem alakult ki a sportágnak akkor a városban, így, tudomásom szerint 1959-ben megszűnt a vívószakkör, én pedig a továbbiakban a torna szakosztályban sportoltam.
Novobáczky (Vanyek) Zsuzsa (1974-1978):
Eléggé messze kerültem Komlótól.
A mai napig büszke vagyok arra, hogy ott kezdtem el atlétikai sportpályafutásomat. Sokat köszönhetek a gimnáziumnak, hisz nagyon toleránsak voltak velem, amire szükség is volt, hiszen sokat jártam versenyekre és sok edzésem volt.
Onnan indult el a karrierem tulajdonképpen. Az iskola elvégzése után felvételt nyertem a budapesti Testnevelési Főiskolára. Hamar bekerültem a válogatottba, és elkezdtem az országos csúcsokat megdönteni (távolugrás).
Több világversenyen vettem részt, ahol a legjobb eredményem a világbajnoki 6. helyezés.
Mindig büszke leszek arra, hogy honnan indultam el. Komló mindig is a szívem csücske marad.
Köszönöm a tanáraimnak, akik segítettek álmaim megvalósitásában.
Czárné Osztertag Lívia visszatekintését a testnevelők között tettük közzé, itt egy korabeli újságcikk (Dunántúli Napló, 1983.) hírét mutatjuk meg:
„Idén érettségizik, de már több mint tízéves sportolói múlttal büszkélkedhet Osztertag Lívia, a Komlói Bányász atlétája. Először nyolc évig tornázott, aztán úgy látta, ebben a sportágban nem érhet el kimagasló eredményt, no meg a szakosztály is megszűnt akkor a városban. Azóta atletizál, a legnehezebb, legösszetettebb versenyszámban, a hétpróbában indul már évek óta. Úgy néz ki, érdemes volt változtatni.
5257
pontos teljesítményével junior első osztályú minősítést szerzett, s ez az
eredmény megközelíti az ifjúsági EB kiküldetési szintjét is. Lívia minden
vágya. hogy indulhasson az augusztusi bécsi viadalon. Vasárnap kivételével
naponta több órás edzésekkel készült. A távolugrást és a gerelyhajítást szereti
a legjobban. Elsősorban technikailag szeretne fejlődni. Mint elmondta, a
futáshoz, a „kondi” megszerzéséhez elég az akarat, de például az elrugaszkodás,
a dobástechnika javításához már komoly figyelem is szükséges.
Osztertag Líviát 1982-es eredményei alapján a lányok közül Baranya legjobb
ifjúsági sportolójának választották, edzője Mandel András.”
Román Árpádné Preloger Andrea (1979-1983)
Mit is jelentett nekem a gimnázium?
Számomra megfoghatatlan érzés volt a Kun Béla Gimnázium diákjának lenni.
Tanulmányi eredményemmel nem tudtam kitűnni, de a sportban elért eredményeim alapján talán valaki emlékszik rám.
Nagyon sokan kezdtünk az első osztályban a sporttagozaton a Gagarin Úti Általános Iskolából. Erős gerincét adtuk az osztályunknak. Még működött a gimnáziumhoz tartozó kollégium, így sok osztálytársunk érkezett vidékről, és új emberekkel ismerkedhettünk meg.
Jó osztály volt a miénk! Minden területen volt valaki, aki kitűnően teljesített, és nagyon jó hangulatban teltek napjaink. Erről főként a fiúk gondoskodtak.
Részt vettünk tanulmányi és sportversenyeken, de a többi iskolai rendezvényből is kivettük részünket.
Büszkeséggel tölt el, hogy első osztályban a középiskolai kosárlabda országos döntőjében pályára kerülhettem olyan játékosokkal, akikre ma is felnézek. Hollós Anna, Keszthelyi Jolán, Szirtes Judit, Baranyai Ildikó, Vámos Ágnes, Koszter Nelli.
Külön élményt jelentett nekem a mi időnk alatt elindított jazzbalett Mara nénivel! Sok helyen felléptünk, ami felejthetetlen marad.
Összességében büszkén viseltem a matrózblúzt a hajdani Kun Béla Gimnáziumban!
Czéder
Andrea (1985-1989):
Az első nap a gimnáziumban… Félve léptem be, tele voltam kérdésekkel, milyenek
lesznek a tanárok, osztálytársak, nehéz lesz-e az iskola, meg tudok-e felelni…
Szerencsémre nem voltam egyedül, barátnőmmel, Beával kezdtük meg az iskolát, és
hamar megkaptam minden kérdésemre a választ. Jól éreztem magam, szívesen,
jókedvűen mentem be a suliba, hiszen a pedagógusaim kiváló szakemberek voltak.
Osztályom -annak ellenére, hogy nagy létszámú volt- összetartó csapattá
kovácsolódott.
A gimis évek számomra fiatalkorom egyik legszebb időszaka volt: első szerelem,
első ottalvós osztálykirándulás, első építőtábor, első nyári munka, első
nagyobb tanulmányi siker – nyertes fizika, biosz pályázat…
Sok új kapcsolat, sok élmény, sok kihívás, sok munka… gyerek voltam még,
ugyanakkor már felnőtt is lehettem.
Az iskola számomra stabil alapot biztosított, amelynek köszönhetően a további
életem során az akadályokat könnyedén vettem. Nagy köszönet a magyart tanító
Csontos tanár úrnak, aki nagyon szigorú, ugyanakkor fanyar humorú, jólelkű
hozzáállásával segített át a magyar nyelvtan buktatóin. Köszönet a történelmet
tanító Hoppa tanár úrnak, aki úgy tudta elmesélni a nagyobb, fontosabb
történelmi eseményeket, hogy a mai napig nem feledtem. Nem feledem Erős Rita
orosz tanárnő állandóan vidám, mosolygós arcát, pozitív hozzáállását, jó
hangulatú óráit. Köszönet Börzseiné tanárnő osztályfőnökünknek végtelen
türelméért, következetes, kitartó munkájáért.
Aki ismer, azt tudja, hogy egy örökmozgó, sportszerető ember vagyok, szeretem a
kosárlabdát. Gimi előtt már általános iskolásként kezdtem meg sportolói
tevékenységemet. Nándi edző bá munkájának és kitartásomnak köszönhetően elég
korán, még felsős koromban felkerültem a kosárlabda női felnőtt csapathoz.
Megyei és NBII-es bajnokságokon egyre gyakrabban aktív szerepet kaptam. Gimis
koromban már oszlopos, kezdő tagja voltam a felnőtt keretnek. Ezt a tanáraim,
osztálytársaim tiszteletben tartották és támogatták a kosárlabda karrieremet.
Diáktársaim csak úgy hívtak, hogy „kosarasok gyöngyszeme”, amit természetesen
nagyon jólesett.
Testnevelő tanárom, Király tanár úr is mindvégig segített, kiállt mellettem. Az
iskolai évek során sok versenyre elvitt magával (atlétikai, tornaversenyekre is),
ahol szép eredményeket értünk el. Maja néni testnevelő felkészítő óráit is rendszeresen
látogathattam, sok tudást adott át, fejlődésemet ő is segítette. A tornaterem
ajtaja nekem mindig nyitva állt.
A Czéder család számára a Kun Béla/Nagy László Gimnázium lassan már „családi
vállalkozás” színtere, hiszen édesanyám estin folytatta itt tanulmányait és
érettségizett le, illetve testvéreim, öcsém és húgom is követtek engem, és a
középiskolát itt végezték el. Édesapám pedig az öcsémék iskolai kézilabda
csapatát készítette fel a diákolimpiára. Remélhetőleg pedig nemsokára
unokaöcséim és unkahúgaim is ebben a gimnáziumban folytatják majd
tanulmányaikat.
Köszönet a gimnáziumi évekért! Boldog születésnapot!!!
Tóth Anita (2000-2008):
Nyolc év…..ennyit töltöttem el a régi Nagy László Gimnázium „A” évfolyamában. Még mindig tisztán emlékszem a sietős reggelekre, mikor rohanva értünk be az épületbe, hiszen Teri néni a portán már várt és „kegyelmet” nem ismerve utasított rendre minket a késésért cserébe.
Emlékszem az irodalom órákra, ahol megtanultuk Csontos Tanár Úrtól, mennyit is a ér az a bizonyos pengő és nosztalgiázva mesélt a gimnázium előző évtizedeiről.
Emlékszem a pénteki rajzszakkörökre Ladányi Tanárnővel, aki mindig valami újdonsággal várt minket és a sok szép alkotásra, amit vele készítettünk azokon a pénteki délutánokon.
Nem felejtem a sporteseményeket Király Tanár Úrral, a mindennapos edzéseket (rengeteg koplalás) és azokat a pillanatokat, mikor kitartó munkánk eredményeképp évről évre ott állhattunk a dobogó tetején.
Dr. Hohmann Balázsné (Hajdu Barbara, 2007-2011):
Visszaemlékezés iskolámra
Számomra nagyszerű lehetőséget jelentett a Nagy László Gimnázium, mert az iskola falai között kibontakoztathattam a bennem rejlő képességeket, és ennek segítségével érhettem el sportolói és közösségi sikereimet.
A Gimnázium megfelelő alapokat és segítséget nyújtott a továbbtanuláshoz, amit a tanáraink szaktudásának, oktatási módszereinek köszönhettünk. Mindenkiben meglátták, hogy miben lehet sikeres, és próbáltak minket azokba az irányokba terelgetni. Nem csak, mint egységet, osztályt, osztályokat kezeltek minket, hanem egyénenként, „személyre szabottan” foglalkoztak velünk, amikor erre volt szükségünk, pedig nem volt könnyű dolguk.
Felkészítő tanárom Király Attila látta meg a bennem rejlő képességeket és kiváló iránymutatásával, kitartó ösztönzésével érhettük el közösen 2009-ben a X. Országos Fekvenyomó Diákolimpia Országos Döntő keretein belül az V. korcsoport II. helyezését, illetve a XI. Országos Fekvenyomó Diákolimpia Országos Döntőjének V. korcsoportjában – 62,5 kg súllyal az I. helyezést, amiért a mai napig is hálás vagyok, életem meghatározó szakaszaként gondolok erre az időszakra.
Iskolámra visszagondolva életem kiváló kiinduló pontjaként, a legjobb érzésekkel tekintek az ott töltött 4 évre, tanáraimra és diáktársaimra egyaránt. Szívesen lennék újra gimnazista a Nagy László Gimnáziumban!