Hogy a Muzsikás együttes kiváló zenekar, azt tudtuk eddig is.

Hogy a népzene csínját-bínját ismerik, ráadásul igen magas színvonalon közvetítik, azt is tudtuk.

Hogy a nagy szaktudáson kívül micsoda humorral, kedvességgel megáldott emberek, és a fiatalokkal mennyire egy hullámhosszra tudnak kerülni, azt pedig most már tudjuk.

Nagy László Gimnázium, 2019. március 25., tornaterem, helyi televízió, kb. 140 diák és jó néhány tanár. Várakozás. Rendhagyó énekóra lesz a Muzsikással. Biztosan jó lesz, hiszen ha ők a húrok közé csapnak, az már rossz nem lehet.

Aztán megérkeznek. Kalapos, ősz arcok, lelkes tekintetek, kedves, időnként csibészes mosolyok. Sok-sok hangszer még a tokokban és valami bizsergés a levegőben. Úgy tűnik, hogy ez nem egyszerűen jó lesz, de érdekes is.

És nem csalódtunk. Sok mindent kaptunk. Példát arra, hogy neves, sikeres művészek micsoda alázattal közelítenek a zenéhez; megtudtuk, hogy a zene művelése (Kodály Zoltán elmélete alapján is) fejleszti a matematikai, anyanyelvi, idegen nyelvi képességeinket is. Érdekes népszokásokról hallottunk; láttunk és hallottunk gyimesi ütőgardont, tamburát, brácsát és hosszú furulyát.

Mulattunk, lakodalmi csujogatást tanultunk, és titkokat tudtunk meg. Pl. azt, hogy a hegedűnek miért van lelke, hogy mi az a legényevés, és hogy a sokszor énekelt „Hej, Dunáról fúj a szél” valójában egy pajzán, kissé erotikus nóta. Miért is? Mert aki ismeri az eltitkolt 2. versszakot (mi ezt megtanultuk ma), az tudja, hogy mit jelent a „Jancsika” és a „Miért nem nőttél nagyobbra?” a befejező részben.

Ezt persze most nem áruljuk el, hátha az olvasó is lesz olyan szerencsés, hogy részt vehet egy rendhagyó énekórán a Muzsikással.

Mi mindenesetre köszönjük a felejthetetlen élményt.

Forrás: Váczi Tímea