A Nyelvi Előkészítő Képzés (röviden NYEK) 2004-ben indult angol nyelvből, majd néhány év múlva a német nyelv is választható lett tagozatként.
A képzés célja, hogy a gimnáziumban eltöltött öt év során az adott nyelvből minél többen emelt szinten érettségizzenek, minimum közép – és jó esetben felsőfokú nyelvvizsgát szerezzenek. (Elvárás is osztályonként a 75-80%-os nyelvvizsga-bizonyítvány arány.)
Ennek teljesítéséhez nyújtunk segítséget az intenzív nyelvtanulással: az első évben pl. heti 15 órában tanulják a diákok a választott első idegen nyelvet, és párhuzamosan elkezdik a második nyelvet is először heti 3, majd 4, 10. évfolyamon pedig már 5 órában.
Kezdettől fogva nagyon népszerű a képzés, hiszen az idegen nyelvek magas szintű elsajátítása a legfontosabb célok között van. Ma különösen így van ez, hiszen 2020-tól csak a középfokú komplex nyelvvizsgával rendelkező tanulók kezdhetnek főiskolai vagy egyetemi tanulmányokat.
Mai cikkünkben az első „NYEK-es” osztályfőnök jó tanácsait mutatjuk meg, melyet szalagavató beszédként intézett 2015-ben az akkori osztályához; valamint az első „nyekesek” közül ír gimnáziumi élményeiről egy volt tanulónk.
A következőkben több visszaemlékezést is közlünk, és várjuk mindazoknak a jelentkezését, akik még szívesen írnának „nyekes” éveikről.
Fritsi Péter (2004-2009):
Annyi mindenről gondoltam, hogy írni fogok egyszer, csak pont az iskolás éveimről nem. Hallottam a lehetőségről, hogy a Nagy László Gimnáziumban egy új szakot indítanak, lehetőség lesz egy nulladik év eltöltésére az első előtt, ahol magas óraszámban oktatják az angolt. A szüleim támogatták az ötletet, mert hasznos dolognak tartották, ha valaki jól beszél egy nyelvet, nekem is tetszett a dolog, hiszen úgy gondoltam, még ha nem is figyelek nagyon oda, esetleg akkor is ragad rám valami. Az elméletem később be is igazolódott, minimális munkabefektetéssel egész sok mindent megtanultam.
Nehéz visszahívni az emlékeket tizennégy év távlatából. Az ablakomról pont rálátok az épületre, amelyből édesanyám és én is elballagtam, és amely nem funkciónál többé gimnáziumként: a kinti focipálya parkoló, a tornaterem raktár, a folyosókon munkások lézengenek hajnalban. Az első dolog, ami eszembe jut, hogy mindenki kicsit olyan volt, mint azon a bizonyos első randin – a tanárok és a diákok is −, óvatosan tapogatóztunk körbe egymás körül, ahogy fölmértük mégis mit, hogyan kéne csinálni. Senki sem rendelkezett semmiféle tapasztalattal, nem tudtuk, beválik-e majd vagy működik-e. A második dolog, hogy milyen remek és profi munkát végzett az a három tanár, akire az a feladat hárult, hogy minket tanítson: Dunai Péter – aki az osztályfőnökünk is volt egyben −, Helyes Mária és Andókné Pörnecz Gabriella. Különböző iskolákból érkeztünk különböző (kétes) szintű nyelvtudással, aztán valahogy mégis sikerült elérni, hogy a leggyengébben teljesítő is elérjen egy elfogadható nyelvtudást.
Összefoglalva persze nem tudom elmondani, hogy mindenki élvezte az öt év minden egyes percét, mert ez nyilván nem lenne igaz, de a konfliktusok ugyanúgy a mindennapok részét képezik, mint a boldog pillanatok. Én hiszem, hogy a nyelvi előkészítő – bár nem emlékszem, hogy akkor így hívtuk volna – igenis nagy szerepet játszott abban, hogy az angol nyelv most a mindennapi életem részét képezi, mondjuk, hogy megkaptam azokat az alapokat, melyekre később építkezni tudtam.
Vajmi kevés emberrel tartom a kapcsolatot az osztálytársaim közül, de akkor hadd használjam ki az alkalmat, hogy innen üdvözöljem őket, szívből remélem, hogy mindenki megtalálta, amit keresett.
Dunai Péter, osztályfőnök:
Na jöjjön egy kis frísztájl, főnök,
mert én vagyok MC Dunai, az osztályfőnök,
vagyis egy a három közül,
ki végzős osztályának örül
- most nincs hiba a kréta körül.
S ha dadogok is az izgalom hevében,
hadd toljak néhány rímet
mindnyájunk nevében.
S bár e stílus nem barátja
se ingnek, se zakónak,
adjuk meg, mi jár
a szalagavatónak.
Miért is ez a nagy felhajtás?
Talán nem is érted pajtás,
miért is a körítés?
Miközben úgyis csak egy kerítés-
szaggató buli az egész,
mikor a fáradt diáknak
elernyed agya és teste,
szóval egy átlag péntek este -
na jó, azért puccosabb,
hiszen mindenki ki van festve
s kirittyentve,
és az is pörög, aki tesiből fel van mentve.
Lássuk, a komoly máz mit takar:
együtt mulat apu, anyu és a tanári kar,
mely most nem tudást ad át,
a-a, na nem, csak kirúgja a ház falát.
Szóval azért ez az ünnep, haver,
és azért van az a szalag
mert a gyerekkorod, vigyázz,
mindjárt elballag,
itt hagy téged,
vagy te hagyod el, nekem nyolc,
illetve négy vagy öt,
hisz ennyi év telt el veled,
s már nem is tudom, hogy mennyinek látszik,
mert mikor az ember emlékeket kukázik
minden egybefolyik
(vagy az a könnyem?)
De itt az emlékkönyvem
a szívben, a fejben,
- hol minden eldől -
s mi elfogadjuk:
a gyermek felnől.
És útnak indul, mint Zsákos Frodó.
De hol a gyűrű, a bölcsek köve?
A tudás fájának ez még csak a töve,
mássz fel hát rajta,
ne csak vágyakozz, mint róka a sajtra;
s ha majd az élet tesztjében
jó helyre teszed az ikszet,
na akkor kezelek veled és
biccentem fejemet: riszpekt,
de addig is tudd megkülönböztetni
Csontváryt és Lisztet,
Bem apót és Télapót,
Hogy melyik a sóska és melyik a spenót;
vedd fel a tempót,
hagyd gördülni a flow-t.
Tanulj tinó,
hogy ne légy dinó, aki szimplán kihal,
ha utóléri egy kis vihar
az élet tengerén.
Mert az csupa hullám
- hoppá, mekkora közhely!
Egy a lényeg: ne légy tökfej,
aki azt gondolja, hogy ott nő a tudás fája
ahol az almában a féregnek a legnagyobb a szája.
Isten hozott öcsém, ez nem az a Való Világ,
légy szebb és okosabb, mint VV Virág.
Legyél aktív, ne légy statikus,
inkább egy szimpatikus patikus
vagy becsületes politikus
de ne egy apatikus apa-típus
aki úgy nevel, hogy csak a TV előtt hever
és ha valami gáz van, egyet lekever
és azt mondja: kuss.
Hódítsd meg az eget, mint egy helikopter,
legyél varázsló, egy új Harry Potter,
ki egyszerre hős és esendő,
egyszerre bohóc és tisztelendő.
De vigyázz, a fantáziád repítsen,
ne tablettázz vagy szívj,
ne is tabletezz túl sokat,
mert menthetetlenül megbuksz,
ha az arcod már nem több,
mint egy facebook selfie,
ki egy üres celeb benyomását kelti,
csak egy műanyag törpe. Kerti.
Ne kertelj.
Nyílj ki, szárnyalj,
ne ítélkezz, árnyalj,
ne törj össze szívet és ne törj pálcát senki felett,
ne viselj álcát, s ha kell, hajtsál fejet.
Tűzoltó legyél, s katona, vadakat terelő juhász,
és nem mind arany, ami csillog,
a világ nem egy áruház.
És hiába vagy okos, mint Einstein,
Ha nem ismersz határt, mint Frankenstein.
Legyen benned erő, de legyen alázat,
szeresd az idegent éppúgy, mint hazádat,
édesapád éppúgy, mint édesanyádat.
De most itt a vége, huss!
Úgy érzem hirtelen,
hogy túl sok az intelem.
Legyen szép és vidám este ez a mai –
mulassatok hát
kezdet lányai és
kezdet fiai.