Az „Itt tanítottam!” sorozatunkban most egy olyan pedagógus pályájának a felidézése olvasható, akinek az élete legalább 40 éven keresztül forrt össze a gimnáziummal, így biztosan rengetegen felkapják a fejüket, ha azt mondjuk: Irma néni (Marosi Gézáné).
Köszönjük lányának (Marosi Edinának) és unokájának (Kírának), hogy jelentkeztek és megírták Irma néni történetét. Azt, amit ők láttak belőle.
Szeretettel várunk további írásokat olyanoktól, akik itt tanítottak, vagy hozzátartozóktól, akik szívesen felidéznék szerettük pedagógusi élményeit.
Irma néni és a Gimnázium:
Bármikor bárki beszélt vagy beszél róla, így kezdi: „Jaj, az Irma néni!”
1964-től 2004-ig a Kun Béla oszlopos tagja lett. Mindene volt a tanítás. Kollégái szerették, diákjai sokszor rettegtek tőle, de mégis szerették. Amikor a naplóban félévkor csak elégtelen osztályzatok tömkelege szerepelt…. jött a félelem és a kérdés : – „Vajon bukok félévkor vagy sem?” Aztán jött a félévi bizonyítványban a döbbenet, milyen jó jegyet is kaptak. A leggyengébb tanulókba is bele „verte” az anyagot. Sokszor mondta: „Ha éjjel álmodból felébresztenek, akkor is kell tudni és darálni.„ A matematika töltötte ki élete legjavát. Aki az iskolában nem jól szerepelt, délután a lakására kellett menni, felmondani az anyagot. Szinte az összes diák megfordult otthonában, úgynevezett: „raporton”. A jó képességű tanulókból olyan csoportokat állított föl, hogy eleinte megyei szinten, majd később már országosan hozták el az első helyezéseket. Mindig kiemelkedő eredményeket értek el. Pl.: FEJÉR LIPÓT verseny.
Tanterme is a Fejér volt. Eleinte amikor még olajkályhával fűtöttek az iskolában és faláda volt a szemetes, annak, aki nem viselkedett rendesen, a ládára kellett ülnie a dolgozatírásnál. Ha valaki kikéretőzött a mosdóba, átnézte iskolaköpenyét, és az illető vitte magával a dolgozat papírt, na meg Irma néni függvénytáblázatát. Terme csupa táblából állt, mindenki táblánál dolgozott és nem füzetben. Szerencsés esetben a tagozatosoknál, majd a későbbiekben a faktosoknál egyenként, a nagyobb létszámú osztályoknál egy erősebb és egy gyengébb tanuló került egy táblához. Szinte minden óra röpdolgozattal kezdődött.
A házi feladat ellenőrzése – na, ez érdekes dolog volt. Ha volt hiányosság pár gyereknél, akkor következő nap szúrópróbaszerűen ellenőrzött: reggel már korán odaállt a bejárati ajtóhoz, és aki éppen megérkezett, annak ott azonnal le kellett adnia a füzetet. Csak órán adta vissza vagy dicsérettel, vagy leszidással. Ilyenkor előfordult a következő mondat : „Délután találkozunk nálam a lakáson.”
Olyan sok éven volt keresztül volt oszlopos tagja a Kun Bélának, hogy diákjai gyermekeit és unokáit is tanította. Ilyenkor emlegette nekik, mit csinált az anyuka, apuka vagy a nagymama, nagypapa annak idején, amikor még ő volt kunbélás. Mindenkiről , mindenről olyan emlékképei voltak, és úgy beszélt róluk, mintha aznap történt volna az esemény. Diákjai, akik egyetemre kerültek, azt mondták általában : – „Sokáig eléldegéltünk abból, amit Irma néni belénk vert.” Több tanítványa a mai napig is a Nagy Laci pedagógusa.
1976- tól az iskolai tankönyvek beszerzését, rendelését, majd kiosztását is intézte. Persze nem véletlen, mert az is a számok sokasága volt. Amikor valaki a tanáriban kereste, természetesen nem találta. Hol is lehetett volna máshol, mint az emeleten, a „Fejérben”?
Nehezen lehetett rábeszélni, hogy vegyen részt rendezvényeken. Ha kollégáinak sikerült erre rábeszélniük, akkor viszont mindig jól érezte magát. Pl.: P,edagógus és Kun Béla napon. Érdekes volt, hogy az IKB kirándulásokra szívesen ment. Azokkal a kollégákkal akik elhagyták az iskolát, a későbbiekben is tartotta a kapcsolatot. Ez nemcsak a matematika szakosokra vonatkozott. Pl.: Csikós Piroska, Tóth Mara, Koltai Magdi, Pelényi Panni, Nagy Ernő, Pernecker Joli, Fronebl Marcsi, Somkuti Ede, Kassai Feri, Dr. Varga Feri, Dr. Tóth Kálmán, Dunai Karcsi, Litkei Jóska- így emlegette őket.
Iskolán kívül is sokáig jó kapcsolatot ápolt több diákkal. Pl.: Nyúl Jancsi, Léc Vali, Faragó Zoli, Póra Laci, Mérei Emil, Domány Gyuri, Horvai Zoli, Lőrincz Vilma, Simon Zsuzsi, Bencze Zoli, Németh Jenci, Weininger Évi, Csontos Sanyi, Illyés Tibu, Klein Tamás, Ruzicska Zsolti, Geibl Micó, Link Maris, Géth Lia, Tóth Andi, Laczai Andi, Krausz Gábor, Vízhányó Csabi, Somogyi Karcsi.
A matematika szakosokkal jöttek-mentek a feladatsorok, elméletek postafordultával. 60 évet töltött aktívan a pedagógus pályán, amit később otthonról folytatott. Minisztériumi kitüntetéseket és VASdiplomát is kapott!
Minden osztályt nyilvántartott. Kis tablók tömkelege sokasodott otthon. Szinte minden gyerekről felírta, ki hova került, hova ment továbbtanulni, későbbiekben hol dolgozott. Aki hazajött messziről, mindig meg is látogatta. Mindezekből az összegyűjtött anyagokból dokumentumokat állított össze és átadta Csontos Sándornak, aki készített egy kiskönyvet belőle.
Bármennyire is szerette diákjait, osztálytalálkozóra nem szeretett menni. Csak úgy tudták rávenni, hogy elmentek hozzá, és addig noszogatták közösen, amíg be adta a derekát, és elment velük a találkozóra. Ott már olyan jól érezte magát, hogy anekdotákba mélyülve, vidáman beszélgetett a társasággal.
Élete összefolyt az iskolával! Nem tudott a Kun Béla és a matek nélkül élni! A tanítás és a tudás átadása volt a mindene!
Örömmel tölti el lányát és unokáit, hogy a 65 éves kunbélás találkozó tere is összecseng Irma néni életével, mivel 2019-ben pont az Ő születésnapján találkozik sok-sok volt, jelenlegi pedagógus és diák.