Két igen megható írást közlünk ma két valóban „öregdiáktól”, akik a Gimnázium kezdeteire emlékeznek vissza. Lóránt Ferenc az első érettségiző osztályba járt, és nagy szeretettel ír emlékeiről, Antal Lajos pedig kedves versben örökítette meg az iskolához való kötődését.

 

 

Bélacinak

 

Te ötéves koromban születtél a kökönyösi dombon,

én tizenöt évesen kopogtam be először ajtódon.

Maturára nem úgy nyomtam rád kilincset,

mint ki lerázza magáról a bilincset.

 

Bár azóta egyszer sem jártam Tenálad,

eddig nem tépett emiatt a búbánat.

Ősz fejjel ezért Téged most megkövetlek,

öregebb vagyok nálad, így hát Tegezlek.

 

Falaid között ért kedves-szép emlékem

egy verspályázati szerény eredményem.

Emiatt rovom most kínrímmel levelem,

kötet nélkül műkedvelő lett belőlem.

 

Varga Feri bácsit de megszólítanám!

Osztályfőmnek kezét szívvel szorítanám!

Beszélő térképeit bárcsak láthatnám,

Kőzet gyűjteményét megsimogathatnám!

 

Többen is lennének, kit megköszönthetnék,

legtöbbjüknek lelkét elszólítá az ég.

Ami kedves nekünk, öreg diákoknak:

köszöntőt mondhatunk a Te holnapodnak.

 

Pécs, 2018.               Antal Lajos             nyugdíjas tanító

 

 

 

Emlékeim  a gimnáziumról

 

1953-ban már hároméves a városunk. Ebben a korban a gyermeket óvodába szokták beíratni.

De a kisgyermekkorú városunkkal rendkívüli dolog történt. A megszokott rendet felrúgva

kihagyta az óvodát és az általános iskolát, egyből gimnazista lett.

 

A felsőbb szervek úgy döntöttek, hogy egy fejlődő településnek szüksége van egy középiskolára is. Így aztán 1953 szeptemberében megindult Komlón a gimnáziumi oktatás,

a belvárosi iskolában. Nevünk még nem volt, csak így neveztek bennünket: Állami Általános Gimnázium Komló.

De e kisvárosban nem volt annyi általános iskolát végzett tanuló, hogy érdemes legyen középiskolát beindítani. Ezért aztán Komlóhoz közel eső településekről toboroztak tanulni vágyó fiatalokat.

Jöttek is sokan. Sásdról és környékéről, Mánfáról, Magyaregregyről, Mágocsról, Szalatnakról, Szászvárról, és környékről. Úgy tervezték a szervezők, hogy két párhuzamos osztályt indítanak. Abban az időben a régi megszokott rend szerint 1 fiú és 1 leány osztályt indítottak elsőnek.

Kezdetben két középiskolai tanárunk volt. Az igazgatással a tapasztalt Csordás Jánost bízták meg, és a kezdő Szentpáli Pál lett a 49 főt számláló fiúnak az osztályfőnöke.

A különböző tantárgyak oktatását az általános iskola tanárai bízták.

Az első tanévet itt töltöttük el albérletben. A vidékről bejáró gimnazisták diákjárattal jöttek nap, mint nap. Emlékeim szerint jól elfért a két tanintézet egymással. Különleges bonyodalmak nélkül tel el az 1953-1954 első tanév. Az első év végén sokan lemorzsolódtak, kimaradtak, másik iskolába iratkoztak át.

Az ezt követő 2. tanév már okozott bonyodalmakat. Felnövekvő rendszerben a 2. tanévet két új osztállyal indították el, szintén egy fiú és leány osztállyal. Így most már a négy osztály nem fért el társbérletben.  sürgős megoldást kellett keresni. A bejáróknak is szükségessé vált egy kollégium.

A város vezetősége ezért úgy döntött, hogy ideiglenes megoldásként a kökönyösi  domboldalon két barakkot alkalmassá tesznek oktatásra. A busszal bejáró tanulóknak egy kökönyösi lakóépületben biztosítanak kollégiumi helyet.

Ebben a tanévben több egyetemet végzett tanárt kapott az iskolánk. Legtöbbje kezdő volt, de volt, akit büntetésből helyeztek ide, aki egy nagy tudású szerzetes paptanár volt.

Egy ideig jól megvoltunk e nem éppen ideálisnak mondható helyzetben. Aztán elkezdtünk lázongani, zúgolódni. Egyik nap aztán forrongó hangulatban döntöttünk, hogy megyünk a pártbizottság elé iskolát kérni. Nem tudom, honnan-honnan nem, pillanatok alatt ott voltak a politikai és városvezetők.

Igyekeztek megnyugtatni. Nos, ennek a tüntetéskezdeményezésnek aztán az lett a következménye, hogy Fürst S. utcában lévő iskola földszintjén kaptunk normális iskolai elhelyezést.

Az 1956-os események is nyomot hagytak  több osztálytársunkban. Volt, akit nem vettek fel az egyetemre, felsőfokú tanintézetbe.

Az érettségi vizsgát is itt tettük le 1957-ben, ebben az épületben. 33-an tehettünk érettségi vizsgát.

1997 óta, a 40 éves találkozónk után, minden évben összejövünk. Sajnos egyre kevesebben vagyunk már. A 33 főből már csak 13-an élünk. Épp az elmúlt napokban búcsúztunk el az egyik osztálytársunktól

Tanáraink közül már mindegyikük az égi iskolában tanít.

 

Komló, 2018. október 12.                                                                  Lóránt Ferenc

                                                                                                         80 éves öregdiák