Cikksorozatunkban a gimnáziumban valaha dolgozó tanárok, illetve a tanári munkát segítők szólalnak meg. Köszönjük nekik, hogy leírták emlékeiket, és szeretettel várjuk a kollégák visszaemlékezéseit továbbra is. A sort egy olyan pedagógus kezdi, aki tanuló is itt volt, és 40 éven keresztül tanított a gimnáziumban.

 

Dr. Hermann Zoltánné:

Kedves Iskolám!

Köszöntelek a 65.születésnapodon!

Azt hiszem, nagyon kevesen vagyunk, akik olyan sok időt töltöttek veled, mint pl. én is. Már az általános iskola első és második osztályát itt jártam. Majd felépült a Dávidföldi Iskola, és ott folytattam a nyolcadik osztály befejezéséig. Visszajöttem hozzád a Kun Béla Gimnáziumba és négy év múlva ismét elmentem. A főiskolán folytattam tanulmányaimat. Gyakorló tanításomat a Gagarin úti iskolában végeztem. Utána egy évet a napköziben töltöttem a gyerekekkel.

1974 szeptemberében, 23 évesen kezdtem tanítani a Kun Béla, később a Nagy László Gimnáziumban. Egy életen át hűséges voltam hozzád. Nagyon köszönöm neked azt a rengeteg diákot,akiket taníthattam.

Szemezgetek az emlékeimből.

Volt egy csodálatos tornacsapatom. Csak két nevet említek: Sziveri Ilike és Agócs Ilona. Ők úgy tudtak szekrényt ugrani, hogy az mindenkit csodálattal töltött el. A csapat megyei tornaversenyen holtversenyben első helyezést ért el. Természetesen a pécsi lányok kapták az arany, mi pedig az ezüst érmet. Sziveri Ilike volt az első tanítványom, akiből testnevelő tanár lett.

Büszke vagyok arra, hogy a két legendás kézilabda csapatunkat én kísérhettem el az osztályos döntőre!(Első és hatodik helyezést értünk el.) Nekik is, és minden diáknak, aki bármit is sportolt a gimnáziumi évei alatt, szívből gratulálok ezúton is.

Vagy az első két kenutábor az iskola életében…! Brandt tanárnő osztályával először a Mosoni- Dunán,másodszor a Dráván! Börzsei Artúrt rábeszéltem egy vízitúra vezető tanfolyamra. A sikeres vizsga után mindjárt jött is a gyakorlat!

A Kodály Gimnázium tanulóihoz csatlakozva, Jakabos Péter tanár úr vezetésével máig emlékezetes, szép emlékeket őrzök. A Mosoni- Dunán akkor éppen az elöregedett nyárfák bedőltek a folyóba. Bizonyos szakaszon nagyon erős volt a sodrás.Tanítványommal,  Zolival csak ketten eveztünk egy csónakban. Besodródtunk egy kidőlt nyárfa alá. Zoli ijedtében beugrott a vízbe és a csónak szélébe kapaszkodott Én a fejünk feletti nyárfaágba kapaszkodtam, hogy ne sodorjon tovább a víz. Az evezőlapátjainkat ijedtünkben eldobtuk, azokat a víz messze vitte tőlünk. Nem tehettünk mást, vártuk a mentőcsapatot! Társaink a vízfolyással szemben visszaeveztek és kimentettek bennünket. Természetesen az evezőlapátjainkat is kihalászták a vízből. Nemcsak bennünket mentettek meg,hanem azért is hálásak voltunk,hogy az elveszett lapátokat (amik megkerültek) nem kellett kifizetnünk! Soha nem felejtem el ezeket a perceket.

Az iskola életében új színt hoztak a közbiztonsági osztályok. Az első (Harka Jenő osztályfőnök, Hermann Zoltánné testnevelő) számomra egy álomosztály volt. Imádtak dolgozni, nem ijedtek meg attól, hogy elfáradnak, megizzadnak. És tehetségesek voltak. Nemcsak a fiúk, a lányok is! Jó példa erre Albert Balázs, akire mindenki hallgatott. Óra elején, amikor felsorakoztak, elmondtam,hogy mit fogunk csinálni. Erre ő:” Igen, Tanárnő!” És ment a munka…! Óra végén fáradtan, izzadtan, elégedetten egy „köszönjük, Tanárnővel” búcsúztak. Akkor is, ma meg pláne könny szökik a szemembe, ha ez az eszembe jut.

Nyáron Szegeden kajaktáborban vettünk részt egy válogatott kajakos irányításával. Az élményekről rengeteget tudnánk mesélni!

A negyven év alatt, amíg a gimnáziumban tanítottam, megszámlálhatatlan iskolai ünnepélyen vettem részt. Véleményem szerint( csak egy picit vagyok elfogult) ilyen szép műsorokat csak az én tanártársaim tudtak létrehozni. Most nagy szeretettel emlékezem Vaskó Szilviára. Szilvike két osztályommal is remekelt. Az egyik egy március 15-i műsor. Ez több szempontból is különleges esemény volt. Abban az évben Tóth Feri bácsi tanított éneket nálunk. Ő is bekapcsolódott a munkába. Az ünnepély természetesen a tornateremben volt. Bakonyi Sanyika mint Petőfi Sándor a nemzeti zászlót lengetve haladt a fiúk előtt, akik 48-as katonadalokat énekeltek. Így kezdődött! Majd Barka Dávid és Horváth Zoli néptánca következett. A műsor nagyon színvonalas volt. Az iskola lányai és mi, tanárnők is,három szólamban énekeltük a „Forr a Világ” kezdetű dalt. Hihetetlenül nagy élmény volt. Ráadásul, ami szintén emlékezetes és szívmelengető érzés volt, hogy az erdélyi diákok testvériskolánkból az első alkalommal kapcsolódtak be aktívan a műsorba.

Osztályfőnöke voltam egy közbiztonsági osztálynak is. Két nevet emelnék ki: Józsa Tamást és Bokor Krisztiánt. Ők a két végletet képviselték. Tomi az irodalom, a zene, a szeretet és a lélek. Krisztián az erő! A többiek a két véglet között voltak, ki-ki az egyikhez vagy a másikhoz közelebb, de mindegyikük kedves a szívemnek. Egy október 23-i műsort Vaskó Szilvi az én osztályommal mutatott be. Nagyon jól sikerült, színvonalas előadás lett, méltó az ünnephez. A következő óra kezdetéig volt 15 perc szünet. Király Attila feldúlva jött,hogy menjek vele azonnal, mert a fiaim söröznek az iskolalépcsőn. Krisztián teljesen értetlenül kérdezte: „Miért? Nem ihatok meg egy pohár sört?” Úgyhogy a műsorért kapott igazgatói dicséret és az igazgatói intő a sörözésért kiegyenlítették egymást. Így ment ez, és ettől volt szép: a fekete és a fehér…

Emlékezetes volt a szalagavatónk is. Csodaszép műsorral ajándékoztak meg az akkori másodikos gyerekek (Varga Margit osztályfőnökkel) bennünket. Mi pedig megleptük a vendégeket, diákokat, tanárokat. Donovál Zoli vezetésével (kőkemény munkával) széki táncokat táncoltunk. Nagyon nagy siker volt és nagy öröm mindnyájunknak.

Amikor a gimnázium életében sorsforduló következett be és elkerülhetetlenné vált a középfokú tanintézmények összevonása, a mostani helyünkre költözéskor a város feltétellel kapott pénzt a volt kollégium átalakításához. Többek között komoly projektmunkát kellett prezentálnia az iskolának.

„A Víz” projekt, ez volt a téma. Sok tantárgy, sok tanár és pl. Pörnecz Gabriella 10. A osztálya vett részt benne. A biológiát én tanítottam az osztálynak. A projektet ősszel kezdtük, és tavasszal, a Föld napján történt az ünnepélyes zárás. A projekt keretében vizes élőhelyeket vizsgáltunk, a növénytársulások őszi és tavaszi aspektusait. Kirándulásaink a Mecsekben a következő helyeken voltak: Melegmányi völgy: -Páfrányos-Ágnes vízesés-Mésztufa lépcsők.A legfárasztóbb, de egyben a legszebb a következő út volt: -Indulás az Égervölgyi Kis Mohos tótól-Pálosok kolostora-Babás Szerkövek. Ezeket a helyeket ősszel végigjártuk, tavaszra egy nagy kirándulás maradt: Barcs-Ősborokás-Természet Védelmi Terület. A figyelem középpontjában itt is a vizes élőhelyek voltak.

Biológiai vízvizsgálatot is végeztünk Bisel – módszerrel, melynek helyszíne a Kőlyuk patak volt. A projekt minden feladatát hétvégeken, szabadidőnkben végeztük. Az osztály minden tanulója kiváló munkát végzett. Az irányítók Toma Viktória, Pfeffer Balázs, Szili Dániel, Vert Nikolett, Dobiás Dániel voltak. A gyakorlati munka elvégzése után az összegyűjtött eredményeket a tanulók önállóan, számítógépes feldolgozás keretében dokumentálták. Még ma is szinte hihetetlen, hogy ezek a diákok igazi tudományos munkát végeztek.

Számomra hatalmas örömet jelentett ez a csodálatosan végrehajtott projekt, amelyben diák és tanára egyaránt sokat tanulva együtt dolgozhatott, örülhetett a közösen elért sikereknek.

Ez egy utolsó, szép lehetőség volt hosszú tanári pályám befejezésére. Büszkeséggel tölt el, kedves Iskolám, hogy a 65 évedből 40-et itt taníthattam , ahol nagyszerű tanárkollégák és remek diákok nemzedékei vettek körül.