Az egyik legrangosabb megyei elismerés, a Koltai Péter Díj egyik kategóriája az országos tanulmányi és kulturális versenyeken elért kiváló eredményért jutalmazza az arra érdemesnek tartott tanulót a megyében. A Baranya Megyei Önkormányzat közgyűlése idén a felterjesztett diákok közül Borbás Balázst, 11.B osztályos tanulónkat választotta ki a kiváló országos eredménnyel rendelkező sikeres fiatalok közül a tanulmányi versenyeken elért kimagasló eredményeiért és kitűnő tanulmányi munkája elismeréséül.

A megtisztelő cím tulajdonosát, Balázst kérdeztük tanulmányairól, versenyekről, hétköznapokról és a díjátadó ünnepségről.

 Mondhatjuk, hogy a kémia nem tartozik a legkönnyebben tanulható és legnépszerűbb tantárgyak közé. Emlékszel arra a pillanatra, amikor megfogott téged ez a tudomány? Mit szeretsz benne leginkább?

A vegytannal hatodik osztályos koromban ismerkedtem meg. Inci néni meginvitált a kémia szakkörre, ahol főleg kísérleteket végeztünk, de az órák végén mindig sor került a látottak megmagyarázására is, mely már akkor is felkeltette az érdeklődésemet. Az ezt követő nyáron köteleződtem el iránta, akkor tapasztaltam meg igazán, hogy a kémia az anyagok tudománya, mindennapjaink szerves része, akár elhisszük, akár nem.

A versenyekre való felkészülés során az évek alatt lehetőségem nyílt megismerkedni az általános, analitikai, szerves és szervetlen kémia világával is. Végeztem kísérleteket minőségi és mennyiségi meghatározásokra gyakorlati fordulók keretén belül, készítettem prezentációkat, tartottam kiselőadásokat szóbeli fordulókon.

A tudományág számomra legkedvesebb része az a változatosság, amely minden részét áthatja. A korábbi felfedezések áttörései, a máig megválaszolatlan kérdések. Az atomok parányi világa, a vegyipari folyamatok óriási jelentősége.

Minél mélyebbre ásom azonban magam ebben a tudományban, annál inkább feltűnik, hogy valójában nem létezik vegytiszta kémia. A kémia olyan elegy, melynek minden apró komponensébe beleférkőzik a biológia, a fizika, a matematika, egyes esetekben még az informatika is. Az általam csodált, engem a megértésére sarkalló dolog: maga a természet.

 

Az elért sikerek közül melyikre vagy a legbüszkébb, melyik verseny áll hozzád a legközelebb?

  Az L. Irinyi János Országos Középiskolai Kémiaverseny döntőjén elért eredményemre, a Szeged városában eltöltött három gyönyörű napomra vagyok a legbüszkébb. Nagy álmom teljesült, amikor megjutalmaztak a verseny legnagyobb kitüntetésével, az Irinyi-díjjal.

Hetedikes korom óta járok országos versenyekre. Szabadidejét felkészítésemre sohasem sajnáló kémiatanárom, Inci néni szavait idézve, ezek a megmérettetések a  „jutalomjátékok“. Ők koronázzák meg az egész éven át tartó alapos felkészülés nehézségeit. Itt derül ki, mennyit is tudok igazán. Én mindig azt véltem a legfontosabbnak, hogy magamhoz képest hogyan teljesítek, mennyire vagyok elégedett az általam elért pontszámmal, a gyakorlottságommal a laborban, a rátermettségemmel az előadások során. Természetesen érdekelt emellett mindig az is, hányadik helyezéssel zárom a versenyt.

Az idei Irinyin valami olyan történt, amire még álmaimban sem mertem igazán gondolni. Első lettem az országos döntőn. És másnap az eredményhirdetésen a győzelem mellett az Irinyi-díjat is én vihettem haza. Egy ilyen verseny után éreztem igazán, milyen érdeklődő barátaim, büszke és meghatódott szeretteim vannak.

Sosem fogom elfelejteni azt a leírhatatlan érzést, ami akkor töltött el, amikor megpillantottam a nevemet a kivetítőn. Először nem is mertem olyan magasan keresni magamat. Elsőként, három pontos előnnyel jutottam be a másnapi, szóbeli fordulóra. Ezt a nem mindennapi élményt lelkes, odaadó felkészítő tanárom, Inci néni, az engem végtelenül támogató, rám mindig büszke szüleim és egy szép, szimpatikus lány társaságában élhettem át.

Ennek a lehengerlő lánynak is köszönhető az, hogy ez a verseny áll hozzám a legközelebb, és hogy úgy érzem, ennél nagyobb győztes sosem lehetek. A neve Anna, és versenytársakból nagyon hamar lelki társakká váltunk. A verseny napján ismertem meg őt igazán, és már akkor tudtam, hogy valami különlegeset érzek a közelében. Elnézést kérek, de nem hagyhatom ki… működött a kémia.

Így mondhatom el tehát, hogy a szerencse mellett a szerelem is rám talált ezen az országos döntőn.

Voltak nehézségek is? Előfordult, hogy elbizonytalanodtál? Ki vagy mi segített ekkor továbblépni?

Természetesen voltak megpróbáltatásaim, és vannak is mind a mai napig. Semmi sem sikerülhet elsőre, hisz tudjuk, a gyakorlat teszi a mestert. Még hetedikes koromban, első nagy versenyemre készülve hatott át talán a legnagyobb bizonytalanság, nem voltam biztos abban, hogy nekem ez menni fog. Inci néni azonban mindig mellettem állt, és elhittem neki, hogy sikerülhet, és csupán az ösvény eleje járható ilyen nehezen. „Szerencsés találkozás a miénk.“ Most, öt évvel később átlátom, mire gondolt akkor Inci néni, és mindennél hálásabb vagyok neki azért, hogy elindulhattam ezen az úton. És nem is tervezek megállni!

Mindig keresem az újabb kihívásokat, szerzem a további ismereteket. Hajt a kíváncsiság, a megismerés vágya.

Csodálatos dolog ismeretlen vizek felé evezni a tudományban.

Ha nem a kémiával foglalkozol, mivel töltöd szívesen az idődet?

Nagyon fontosnak tartom az emberi kapcsolatokat. Szeretek időt szentelni családomra, barátnőmre, barátaimra. Annával, találkozunk, amikor csak tudunk. Barátaimmal is szívesen megyek moziba, otthon is gyakran nézek meg társaságban egy jó filmet, sorozatot, sokszor idegen nyelven. Egy nyugalmas tónál is nagyszerű eltölteni pár órát barátommal horgászás közben, jókat beszélgetve. Szeretek drónommal videofelvételeket készíteni, majd később össze is vágom őket. Ahogy időm engedi, szívesen fogok a kezembe egy jó könyvet, gyakran angol nyelvűt is.

Ha lehetne három kívánságod, mi lenne az?

Elsőként egy személyes kívánság jutott eszembe. Jó barátom daganatos megbetegedéssel harcol már a második éve. Kívánom, hogy véglegesen meggyógyuljon, legyőzze ezt a szörnyű kórt! Bár eltüntethetném ezeket a komoly egészségügyi problémákat!

Nagyon fontosnak vélem azokat a kémia határait feszegető kutatásokat, amelyek előrébb visznek bennünket életünkben. Mindennap számtalan korábbi felfedezés könnyíti meg életünket, második kívánságom az lenne, hogy egyszer én is részt vehessek egy ilyen nagyszabású, jelentős kutatásban, feltalálhassak valami újat, hasznosat.

A harmadik kívánságom: a boldogság. Úgy érzem, eddigi életem nagy részét ez járta át, mindig sikerült mindenben a jót látni, rátalálni a boldogság forrására más személyekben, bizonyos tevékenységekben. Kívánom, hogy a jövőben is kövessen engem és szeretteimet öröm és egészség!

Kérlek, mesélj a díjátadó ünnepségről!

 Felemelő érzés volt a Koltai Péterd íj átvétele, tanulmányaimba fektetett rengeteg munka elismeréseként. Egy élmény volt legfiatalabbként helyet foglalni a megye kitüntetett emberei között, és fogadni sok jelenlévő, köztük maga Koltai Péter kedves gratulációját.

Ezúton szeretném még egyszer megköszönni iskolámnak, annak igazgatónőjének és lelkes tanárainak, hogy ilyen sokat támogattak engem az évek alatt, ezzel hozzásegítve engem ehhez az elismeréshez, ahhoz, hogy ezt a hihetetlen élményt átélhettem.

 

Kedves Balázs! Köszönöm, hogy megosztottad velünk a gondolataidat, és további lelkesedést, sikereket, de legfőképpen – hogy egyik kívánságodat idézzem- sok örömet kívánok Neked a jövőben is! És persze szeretettel gratulálunk!

(VOT)