A képzési formáinkat bemutató sorozatunkban a közbiztonsági tagozatról írunk.
Az első rendvédelmi osztály az 1996/1997-es tanévben indult azzal a céllal, hogy tanulóinknak az eddigiekhez képest egy új alternatívát mutathassunk: a rendvédelmi szervek munkája iránt érdeklődők kapjanak egy kis rálátást erre a világra. Önvédelmi sportot tanulhatnak (így magasabb a sport óraszámuk), fakultáció keretében elméleti tudást is kapnak (pl. alapfogalmak, törvények, esetelemzések), így érettségi vizsgát is tehetnek belügyi rendészetek tantárgyból. Szakmai tárgyaikat szakemberek (rendőrök, katasztrófavédelmisek, pszichológusok) oktatják, ami még érdekesebbé teszi a foglalkozásokat.
A következőkben az első rendvédelmi osztály néhány volt tanulója emlékezik vissza az itt eltöltött négy esztendőre.
Zsirmon Zsolt:
Miért éppen? Miért ne ?!
Miért épp’ a Nagy László? Miért épp’ a „Közbiztonsági Fakultációs Osztály”?
Egyrészt mert falusi gyerekként, egy falusi suliból – még ha mindenből is végig kitűnő az ember -, nem nagyon maradt más alternatíva.
Próbálkoztam a győri „Katkó”-val is, de a felvételi pontjaim kevésnek bizonyultak.
Itt legalább a felvételihez elég volt a bizonyítványom, illetve volt fizikai felmérő, na de falusi gyerekként egy falusi suliból…a kondival nem volt gond.
Másrészt meg nagyon jól hangzik: „Közbiztonsági Fakultációs Osztály!”
Az első év, az első napok… „Szerencsére” a város másik részén kaptam kollégiumi elhelyezést, a Kazinczyban. Ott is helyt kellett állni, de ez egy másik történet.
Azt mondják, az első benyomás nagyon fontos. Nos, ez valóban igaz volt. Az első nap: Úristen! Senkit nem ismertem, a Gimi épülete óriásinak tűnt, rengeteg terem, szekrények, csomó-csomó diák mindenütt, és úgy tűnt – rajtam kívül -, hogy mindenki pontosan tudja, mit kell tennie, hová kell mennie. Aztán ez is elmúlt. Rájöttem, hogy az osztályomba remek srácok és csinos lányok járnak. Arra is hamar rájöttem, hogy amit Harka tanár úr mondott a testnevelés órákról, azt nem viccnek szánta. „Kökemény!” (Mellesleg amit Harka tanár úr mondott, azt mindig érdemes volt megfogadni!)
Teltek, múltak a napok, a hónapok, az évek, és az ember azt vette észre, hogy eltelt 4 év. S ettől a „plussz” – amit az elején én csak egy jól hangzó „szlogennek” tartottam: „Közbiztonsági Fakultációs Osztály” -, meg lett töltve tartalommal: a közös szenvedésektől testnevelés órán, ráadásul ez alatt a 4 év alatt igaz és életre szóló barátságok születtek. Kialakult egy láthatatlan kötelék az osztály tagjai között, ami életünk végéig elkísér minket. Ott lesz akkor is, ha csak 5 évente látjuk egymást. A fiúkból fiatal, erős férfiak, a csajokból kemény és gyönyörű nők lettek, akiben egy közös volt: nemcsak okosak, de fegyelmezettek, szívósak, kitartóak, és kőkemények lettek.
Közte persze voltak szép epizódok: az az ominózus „menetgyakorlattal” fűszerezett osztálykirándulás, amikor az egy főre jutó, egységnyi idő alatt elfogyasztott tömény szesz négyzete túllépte az egy fő által ugyanazon egységnyi idő alatt feldolgozható mennyiség maximális szintjét. Ekkor egy jó – fizikában, kémiában és emberségben –, jártas osztályfőnök szidalmazás és fejmosás helyett egy rögtönzött gyalogtúra keretében „kirándulni” vitte a rá -bízott emberpalántákat, melynek az eredménye az lett, hogy mire a szállásra visszaértünk ,mindenki józan és bölcs lett.
Amellett megismertük kicsi országunk egy valódi ékszerét: a Káli-medencét. Aztán ott volt az N.W.L.S.- amit úgyis csak a két Peti ért. A címerező táborok, és az Albán madár*. A suli bulik, és még sok-sok élmény és emlék, amikkel oldalakat lehetne megtölteni.
Volt, aki már akkor az egyenruha rabja lett, volt, akit elbizonytalanítottak a háttér- információk Én az utóbbi tábort erősítettem. A gimi után másfelé kacsingattam, de eltelt 3 év és visszatértem az egyenruhához. Előbb hivatásos katona, majd – hála a „haderő reformnak” mivel bezárták a laktanyát, ahol állomásoztam -, a Büntetés-végrehajtás berkeiben találtam rá a hivatásomra, és itt szolgálom a hazát immár lassan 14 éve.
Nekem ezt adta a Nagy László Gimi. Életre szóló barátokat, és emlékeket. Erőt, kitartást, hitet magamban és valódi tudást, amit senki nem vehet el tőlem. Olyan tanáraim voltak, akik a szakmájukban kiválóak most is, és akkor is azok voltak. Akikre valóban fel lehetett nézni. Köszönöm Nekik, és köszönöm Nektek: Első Közbiztonsági Fakultációs Osztály!
Urvald Péter:
Amikor az embernek 14-15 évesen döntenie kell, hogy mivel szeretne egy életen át foglalkozni, az nagyon nehéz dolog.
Az én esetemben elsősorban időhúzás volt a gimnázium választása. Iskolaválasztás előtt több gimnáziumot is meglátogattam nyílt napokon, de hangulatában az akkori Nagy László Gimnázium kiemelkedő volt. A tanulók mosolyogva, jókedvűen vártak az órák között, a pedagógusok szigorral, de segítőkészen tartották óráikat. Mivel szüleim közigazgatásban dolgoztak és én korábban több sportfoglalkozásra is jártam rendszeresen, ezért döntöttem az akkor induló Közbiztonsági tagozat mellett, amely a gimnázium előnyeit ötvözte az érdekes rendvédelmi ismeretekkel.
Azt gondolom, hogy ez a kor minden ember számára meghatározó. Nekem is meg kellett tanulnom saját felelősségemre dönteni és viselni annak minden következményét. Tanáraink ebben partnerek voltak, amit esetleg akkor igazságtalannak éreztem részükről, idővel be kellett látnom, hogy a következetes oktatás része volt.
Azt a tudást, amit annak idején megköveteltek tőlünk, azoknak jelentős részét akkoriban bizony felesleges információnak tartottuk. Ezzel szerintem mindenki így van. Idő kérdése, hogy mikor lesz szükség azokra a tananyagokra. Mikor a lányom kis gimnazista lett, akkor éreztem először, hogy ez a tudás mekkora előnyt jelenthet azoknak, akik a legközelebb állnak hozzám. Persze még most is eltelnek úgy napok az életemből, hogy nem használom azt a tudást, amit Harka Jenő tanár úr tanított nekem pl. a kovalens kötésről, viszont tanított sok mást, ami később hasznosnak bizonyult.
A középiskola jelentős mértékben meghatározza egy ember életét és személyiségét. Én minden tanáromtól tanultam valamit. Sokat. Rengeteget. A legtöbbtől nemcsak tantárgyi tudást, hanem emberi értékrendet.
Gimnáziumi éveim alatt rengeteg élménnyel gazdagodtunk. Talán a Balaton-felvidéki osztálykirándulást tudnám kiemelni, ahol már a közösségünk összecsiszolódott, de még rengeteg felelőtlen dolgot követtünk el. Kísérő tanáraink fejében szerintem csak az járt, hogy ezt a pár napot éljük/éljék túl. A kiránduláson a legnagyobb problémát az jelentette számunkra, hogy az esti szalonnasütéskor a pontos ételadagot nem tudtuk személyenként elkülöníteni. Hosszas tanakodás után vettük észre, hogy a megoldás végig ott volt előttünk. – Mielőtt bárki hasonló problémával nézne szembe, itt szeretném felhívni a figyelmét, hogy nem mindenki örül annak, ha a kakastaréjra sütés előtt alkoholos filccel osztálytársai felírják a nevét.
Farkas Vivien (Kovács Vivien) és Kovács Edvin – ikerpár:
Az általános iskolai ballagásunk után továbbra is együtt – egy osztályban – szerettük volna folytatni tanulmányainkat, ezért mindketten úgy döntöttünk, hogy a komlói Nagy László Gimnázium Közbiztonsági Tagozatát választjuk. Mivel mindketten már kiskorunk óta sokat szerettünk mozogni, ezért jutott a döntésünk a tagozat választására. A 4 év alatt emelt szintű testnevelési órákon, versenyeken és küzdő sportokon vettünk részt.
Kovács Edvin kimagasló eredményt – 2. helyezést – ért el a 200 méteres sprint megyei futóversenyen.
Mindketten több alkalommal vettünk részt az Országos Rendvédelmi Csapatversenyen, ami felejthetetlen élményt nyújtott mindkettőnknek, hiszen együtt – sokszor sárosan és vizesen -, egy csapatban küzdöttük végig és teljesítettük a különböző akadályokat.
Szép emlékek maradtak az iskola – régi Nagy László Gimnázium épülete – és Sikonda közötti futások is. Az első pár évben az egész osztály becsületesen teljesítette a távot, azonban a 4. év végén – lazításként már – előfordult, hogy a bevállalósabbak és a bátrabban stoppal mentek vissza az iskolához.
Mindketten 4 éven keresztül szaktanári dicsérettel teljesítettük a testnevelési órákat.
Ugyancsak felejthetetlen élmény maradt mindkettőnknek a kislippói címerező tábor, ahol a tűző napon végzett sok munka mellett esténként jutott idő a szórakozásra is.
Összességében mindketten elmondhatjuk, hogy jó döntés volt a tagozat választása, hiszen újabb, élményekkel gazdag 4 évet tölthettünk el együtt.
Albert Balázs:
Gimnáziumi emlékeim
Az általános iskola befejezésével, 1996 elején kellett választanom, hogy milyen iskolában folytatom a tanulmányaimat. Nálunk a családban a Nagy László Gimnázium megkerülhetetlen volt, édesapám is itt végzett, akkor még Kun Béla volt a neve az iskolának, majd később a Bátyám is ezt a gimnáziumot választotta.
Mikor én jelentkeztem, akkor indult a közbiztonsági tagozat. Először nem keltette fel az érdeklődésemet, de szüleim unszolására erre a szakirányra esett a választás. Sokat nem tudtam róla, mi vár rám, de kíváncsian vártam a fejleményeket. Mai fejjel átgondolva 14 éves koromban a szüleim jobban ismertek engem, mint én saját magamat, és nem hibáztak azzal, hogy erre az iskolára és erre a szakra esett a választás.
Mikor elkezdődött az iskola, 30 feletti létszámban voltunk az osztályban. Fiatalként úgy éreztem, ez az iskola a világ közepe. Jó barátságok alakultak ki, amik még az iskola elvégzése után is megmaradtak. A tanári kar hozzáállása és alázatos munkája mind hozzájárult ahhoz, hogy csak szép emlékeim legyenek erről a 4 évről. Soha nem felejtem el Hermann Tanárnő testnevelés óráit, amikor Sikondára futottunk ki, vagy a megyei és országos mezei futó és atlétikai versenyeket, amikre az ő segítségével juthattunk el.
A közbiztonsági tagozat adott egy minimális rálátást a rendészeti szakterületre. Az akkori Baranya Megyei Rendőr főkapitány, illetve egyéb vezető beosztású rendőrök tartottak fakultáció keretében előadásokat, és készítettek fel minket a szakmai érettségi vizsgára.
Sokan választottuk ezt a pályát a gimnázium után is. Emlékeim szerint az osztályból 5-en lettünk rendőrök és egy személy került a Büntetés-végrehajtási intézet állományába.
A gimnázium elvégzése után a Budapesti Rendészeti Szakközépiskolában tanultam két évig, és itt szereztem meg az általános rendőri végzettséget. Ehhez nagyon jó alap volt a komlói gimnázium.
Jelenleg már 16 éve vagyok rendőr, és 10 éve baleseti helyszínelőként dolgozom Pécsett. Idén nyáron fejeztem be a tanulmányaimat és szereztem diplomát a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi karán gazdaságvédelmi nyomozói szakirányon.
Fiatalként a rendészeti szakirány jó választás lehet azoknak, akik a biztos munkahelyet keresik, változatos, izgalmas munkára vágynak, és késztetést éreznek arra, hogy a hazájukat szolgálják.
Schelbné Mészáros Szandra:
14-15 évesen nehéz dönteni arról, hogy mi fog közelebb vinni ahhoz, hogy felnőtt korunkban azt a munkát, hivatást végezzük, amiben kiteljesedhetünk.
A rendvédelmi tagozat új tagozatként igen csábító volt. Az alaptantárgyak mellett egyéb nem hétköznapi dolgokat is tanulhattunk, mint jogi ismeretek, ballisztika, kriminalisztika és önvédelem. Személy szerint nagyon vártam mindig ezeket az órákat, még az önvédelmet is, ahol első osztályban az egyik túlfűtött fiú osztálytársammal raktak össze párba, aki nagyon meg akarta mutatni, hogy ő milyen kemény, majd szájon is rúgott. Akkor nem volt túl vicces, de most már 20 év eltelte után mosolygok csak rajta. J
Büszkék voltunk magunkra, különlegesek, érdekesek voltunk kicsit (legalább is ezt gondoltuk J), ami abban az életkorban menő volt. Az osztály minden tagja külön egyéniség volt és ma is biztosan az, élünkön osztályfőnökünkkel, Harka Jenővel, aki méltón „ kiképezte” ezt az évfolyamot. A szuper osztálykirándulásokon, programokon, bulikon hányszor hallgattuk, hogy ti vagytok a „rendőrök”: – nem lehettek puhányok,
– bírd már ki azt a pár lépést, ne nyafogj (Kövesál) J,
– mutassatok példát!
Rengeteg emlék idéződött fel bennem erről a 4 évről, nagyon jó kis osztály volt, tele számos, akkor a tanárok számára néha bosszantó, mára már biztos vagyok benne, hogy apróságnak tűnő csínytevésekkel, rengeteg nevetéssel, veszekedéssel, összetartással.
Ez alatt a pár év alatt rájöttem, hogy nem állnám meg a helyem több szempontból ebben a hivatásban, és inkább másfelé vitt az utam, ahol a szabályok, a rend és a fegyelem számít, de a játékon van a hangsúly.
Kárpátiné Máté Viktória (Vikinek külön köszönjük a lelkes szervezést, hiszen ő „fogta össze” az osztályt most, ő gyűjtötte össze ezeket a szép visszaemlékezéseket):
14 évesen (1996-ban) csak azt tudtam, hogy a komlói iskolák jók, és azt, hogy nem akarok Pécsre járni suliba. Szüleimmel végigbeszéltük a lehetőségeket, és úgy gondoltuk, hogy a Nagy László Gimnázium Rendvédelmi Tagozata hozzám közel állhat, és talán segít jövőm pozitív alakulásában.
És így is lett…. Ha visszamehetnék az időben, akkor sem választanék mást.
Az iskola rengeteg élményt és hasznos dolgot adott számomra. Elmehettem egy 1 hetes kajak táborba, 17 évesen jogosítványom lehetett. Az iskola vezetése megszervezte, hogy a kresz- és elsősegély tanfolyamok az iskolában legyenek. Elsajátíthattam rendvédelmi ismereteket, tanulhattam önvédelmi sportokat ( kikbox és aikido), és még címerezni is voltam.
De ami számomra a legfontosabb volt, az maga a 12. b osztály, Harka Jenő osztályfőnökkel az élén. Úgy gondolom, hogy az osztály minden egyes tagja hozzátett valamit ehhez az csapathoz. De nem csak ők. Nagyon jó szakemberek kezei közé kerültünk, és a ránk tett benyomásuk hozzájárult ahhoz, hogy megálljuk helyünket az életben.
Soha nem felejtem el, mikor mi a lányokkal a hátsó sorban valamin nagyon kacagtunk óra közben persze, és Harka tanár úr a krétát hátradobva odakiabált, hogy” Mátéééééééé!!!!!!”, na és akkor volt jujujjjj. Vagy mikor télen 3-an lányok és 3 fiú szünetben kimentünk hógolyózni, és csurom vizesen ültünk be fizika órára.
Azóta sok-sok év eltelt, büszke anyukák, apukák lettünk, és még ha nem is találkozunk rendszeresen, tudjuk, mi van a másikkal.
Összegzésül pedig boldog vagyok, hogy elmondhatom magamról, hogy a gimi ELSŐ „ rendőr” osztályába járhattam.