Az 1958-ban végzett vájártanulók találkoztak az „501-es” iskolában, hogy beszélgetéssel és nosztalgiázással ünnepeljék a 60. évfordulót.

Amit ma Magyarország számára az autóipar jelent, az a múlt században a bányászat, a nehézipar volt. Ennek részese Komló, hiszen országépítőknek – esetünkben városépítőknek – is titulált, megbecsült vájárokat képeztek – és képeznek – városunkban. Anno az ország minden pontjáról érkeztek hozzánk tanulók, hogy elsajátítsák a biztos elhelyezkedést, megélhetést jelentő szakmát. Komló ma egy jóval kisebb település lenne a bánya és a mélyében az életüket kockáztató dolgos emberek nélkül.

Bogdán László, az intézmény egykori tanára is a között a 180 diák között volt, akik az 50-es évek közepén felvételt nyertek az akkori nevén MTH Szakmunkásképző vájárképzésére. Laci bácsi az a személy, aki évek óta szervezi az osztálytalálkozókat, azonban évről évre egyre kevesebben maradnak a 92 elballagott diákból.

A képen vastagon szedve a diákok – alsósor balról: Bogdán László, Kőszegi Ernő, Polics József, Brassai Mihály. Hátsó sor balról: Horváth Mihály, Szarka Elemér, Kovács Károly Balázs, Batári István, Lipi Imre és Agócs Attila

Az akkoriban még szükséges felvételi eljárás során – amelyben alapvető számtani feladatokból, tollbamondásból adtak számot a felvételizők –  180 bekerült diák közel a felére fogyatkozott az 56-os magyarországi eseményeket követő években. A forradalom miatt ideiglenesen bezárt iskolába az év decemberében térhettek vissza a diákok. Az országos sztrájk miatt – amit akkoriban nagyon komolyan vettek – az ország több pontján, így Komlón is letették a munkát. Az visszatérő vájártanulóknak azonban termelni kellett a Kossuth-aknából a szenet, hiszen a komlói erőmű működése nem állhatott le. Emiatt „sztrájktörők”-nek lettek bélyegezve, többjüket meg is verték a nemzetőrök, egyvalakit megkéseltek. Bogdán László úgy emlékszik vissza arra az időszakra, hogy akkoriban kezdtek társaságban mozogni a biztonságuk érdekében.

A képzésüket megkülönböztető sötétkék egyenruhát büszkén hordták, megtiszteltetés volt ezt az ezer veszélyt rejtő szakmát kitanulni. A hat megemlékező egykori diák Polics József polgármester, Kovács Károly Balázs iskolaigazgató, Szarka Elemér, a KHVE elnöke és Kőszegi Ernő, a Komlói Bányász Nyugdíjas Szakszervezet elnöke társaságában elénekelte a bányászhimnuszt, majd leleplezték a 60. évfordulóra készült márványtáblát. Érdekesség, hogy az első tanulók között volt az a dr. Iván László is, aki később az intézmény igazgatói pozícióját töltötte be 1979 és 2002 között.

Kovács Károly Balázs, az „501” jelenlegi igazgatója is üdvözölte az évfordulót ünneplő egykori diákokat. Bemutatta a 21. századi intézményt, melynek falai sokszor megújultak, neve is gyakran változott, de a szellemisége – miszerint olyan szakembereket oktatnak és nevelnek ki, akik jól végzik munkájukat, és meg is élnek belőle – változatlan.

Polics József arra biztatta az „elsőket”, hogy minél többször találkozzanak, és idézzék fel a múltat, hiszen e nélkül se jelenünk, se jövőnk nincs. Szomorúan tette azonban hozzá, hogy a bányászok összetartása, az egy irányba húzása a bányásztársakkal, csak a föld alatt működött. Tapasztalata azt mutatja, hogy a felszínen nincs homogén egyetértés a célok és az eszmeiség képviseletében.

A kis csapatot az igazgató kalauzolta el az iskolamúzeumba, amit 2011-ben töltöttek meg korszakokat jelképező ereklyékkel. A volt diákok évkönyvek, emléktárgyak és fényképek társaságában idézték fel a 60 évvel ezelőtti miliőt, és az életérzést, hogy az elsők lehettek.