Az Országgyűlés 2000 júniusában döntött arról, hogy minden évben Kovács Béla kisgazda politikus elhurcolásának a napján, február 25-én tartják meg a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapját.

1947. februárjában – koncepciós vádak alapján – ezen a napon tartóztatták le Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát, majd többévi előzetes fogva tartás után a Szovjetunióba hurcolták és 1952-ben 25 évi szabadságvesztésre ítélték. Sorsa egyfajta típus-példája lett azoknak, akiket ma már a kommunizmus áldozataiként tarthatunk számon.

Nagy a felelősségünk abban, hogy emberközelbe hozzuk a kommunizmus korszakát a mai fiatalok számára, és életszerűvé kell tenni ezt az időszakot, hogy a felnövekvő generációk megismerjék és megértsék, mi is történt Magyarországon 1945 és 1989 között. Kötelességünk, hogy a kommunizmus áldozataival foglalkozzunk, emléküket megőrizzük és tragédiájukat a Nyugat-európai közvéleménnyel is megismertessük.

“A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak szermélyes boldogulása így kívánja.” – ezeket a gondolatokat egykoron Alekszandr Szolzsenyicin, a Nobel-díjas író vetette papírra.

A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján minden évben a diktatúra által meggyilkolt és megnyomorított milliókra gondolunk. Ugyanakkor emlékeznünk kell arra is, hogy még a legzordabb időkben is voltak olyanok, akik akár életük árán is kiálltak az igazság, a hit és a szabadság mellett!