Tanulva az elmúlt évek tapasztalataiból, az ünnepek sokasága előtt érdeklődtem az autóbuszvezetőktől, milyen munkarendben dolgoznak az ünnepek alatt, között. „Ünnepek alatt ünnepi, közötte, amilyen nap van.” – volt a válasz. Megnyugodtam. Mindaddig, amíg nem adtam a fejem utazásra. Kiderült, hogy  bármelyik hétköznap mégiscsak ünnep, az autóbuszok nem is akkor indulnak, amikorra a menetrend azt jegyzi, ugyanis semmit sem jegyez a menetrend. Mármint változást. Ünnepit, s azok közöttit sem.

Indulj el valamikor, s ha nem jő a busz, menj vissza, vagy várj valameddig, akkor eljutsz, ahová akarsz. Hogy haza hogyan? No, az egy újabb tortúra. Ugyanis még az autóbusz-pályaudvar (Komló) indulási helyein sincs semmiféle tájékoztatás. S akkor még nem is beszéltem a megállóhelyek információval való ellátásáról.

Az utas? Ő csak várakozzon, a felemelt árú bérletekért, majd csak jön valamikor egy autóbusz, ami őt elszállítja valameddig, ahol – tájékozatlanul – tovább várakozhat. Majd csak jön egy hideg, koszos autóbusz, amelyben esetleg nem dohányzik a sofőr, s a kívánt célállomásig el is szállítja.

Jól van ez így? Mégiscsak az utas a megrendelő a bérletéért, a megváltásra váró menetjegyéért. Persze a kuszaságban közlekedhetnek üresen is a járatok, s már be is bizonyítható, hogy nincs is utas, akiért közlekedni érdemes.

Vajon, ha nem lesz utas, kellenek-e Volán-dolgozók? Talán egy átgondoltabb informálással lenne utas is, és szükség lenne továbbra is Volán-dolgozókra.

Ágotai Zoltánné