Augusztus 20-án a Komlói Színházban tartott ünnepségen mondott beszédet Polics József polgármester. Köszöntőjének teljes szövegét az alábbiakban olvashatják.

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ünneplő Közösség!

Az ünnepeket azért álmodták meg, hogy üzenetük legyen. Az elmúlt évtizedekben augusztus 20-a többféle megítélést kapott. Volt az alkotmány, az új kenyér ünnepe és volt, amikor a történelemkönyvben csak I. Istvánról olvashattunk.

Augusztus 20-a az egyik legrégibb magyar ünnepnap: Szent István király napja, a keresztény magyar államalapítás, a magyar állam több mint ezeréves folytonosságának emléknapja.

A magyarság viharos történelmét nézve nyugodtan állíthatjuk, kivételes alkalom ez az ünnep, mert olyan eseményre emlékezhetünk, amely nem hordozza magában a negatív végkifejlet keserűségét. Szent István reálisan látta a magyarság helyzetét: tudta, hogy Magyarország a Német-római és a Bizánci Császárság között csak úgy maradhat meg, ha valamelyik mellé áll, de közben saját erejét is megőrzi. Követve apja intelmeit, a Nyugatot, és nem a Keletet választotta.

Az idő őt igazolta, jól döntött, mert az akkor csodálatos Bizáncból tekintélyelvű, az újításokkal szemben kétkedő, megmerevedett struktúrájú világ lett, míg az a nyugati út, amelyre rávezette országunkat: fejlődőképes és építő volt.

Nem véletlen hát, hogy Szent István király úgy él a nemzet emlékezetében, mint országépítő, maradandót és örökérvényűt alkotott. Népek jelentek meg és tűntek el nyomtalanul, a magyarság pedig él és micsoda történelmet élt meg, élt át! Nekünk sohasem szabad elfelejtenünk, hogy a magyarság azért maradt meg Európa közepén, mert a Szent István-i úton járt, aminek az a lényege, hogy egyszerre volt hűséges a nyugati kereszténységhez és elkötelezett a nemzeti szuverenitás iránt.

Szent István király felismerte, hogy a magyarság fennmaradásának feltétele a kereszténység felvétele, az erős államszervezet kiépítése és az európai életforma mintájának átvétele. Amikor Magyarországot megalapította, törvényeit és intelmeit a rendteremtés, a biztonság megszilárdítása, a tisztességesek ellen vétők szigorú megbüntetése, a hit megtartása, a jó és igazságos hatalomgyakorlás szellemében alkotta.

István tudta, sikerrel csak olyan kormányzás járhat, amely a magyar emberek érdekeit, hagyományait tartja szem előtt.

Hatalmas szervező munkájának volt köszönhető, hogy hazánk korszerű, keresztény európai állammá vált, s elég erős volt ahhoz, hogy megvédje és fenntartsa magát. Szent István élni tudott az államalapítás lehetőségével. Láthatjuk azt is, akik nem éltek vele, azokat szétmorzsolta a történelem. Nem kis büszkeség, hogy mi, magyarok, a megmaradó, államalkotó nemzetek közé tartozunk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ma, amikor az új népvándorlás fenyegeti Európát nagy szükség van a  a Szent Istváni alapra. A magyarság történelme során többször volt már a kereszténység, az európai civilizáció védőbástyája, s ez ma sincs másképp. A mi dolgunk az, hogy amit a több mint ezer év keresztény magyarsága felépített, megőrizzük, megvédjük, és továbbadjuk a jövő nemzedéke számára.

Nap, mint nap tapasztaljuk, kereszténységünk veszélyben van: belülről és kívülről is különböző erők pusztítják intézményrendszerét és szellemiségét. Nyugat-Európa sem az már, mint a katedrálisok építésének korában volt: gyengébb, romlottabb, felhígultabb, értékvesztett és széthúzóbb lett, az istenfelejtés állapotában van. Ez óriási veszélyt hordoz magában, hiszen ha egy civilizáció, egy közösség elveszíti a hitét, elveszíti mindazt, amit létrehozott, így saját identitását is.

Az elmúlt időszak nemzetközi eseményei a szokásosnál is intenzívebben hívják fel figyelmünket arra, hogy a béke, a személyes szabadság, az otthon melege és a mindennapi kenyér milyen óriási áldás a mai világban.

Tisztelt Ünneplők!

Nagy a felelősségünk. Állami szuverenitásunkat, nemzeti egységünket, valamint kultúránkat és értékrendünket egyre több támadás és veszély fenyegeti. Megszokhattuk, hogy a magukat liberálisnak valló nemzeti és globális erők minden eszközt megragadnak annak érdekében, hogy térdre kényszerítsék a keresztény Európát.

Összefogásunknak köszönhetően azonban sikerült akadályt gördítenünk a tömeges, ellenőrizetlen népvándorlás elé. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy hazánkban is jelen vannak azok az erők, akik az egységes magyarságban ellenséget, a migráns áradatban gazdasági fellendülést látnak. Ők Soros emberei, akiknek legfőbb ellenségük a gyökerekkel rendelkező nemzetállamok, akik képesek megvédeni gazdaságukat, ellenállni a legkülönbözőbb széljárásoknak.

Ma mindennél fontosabb az összefogás, az együttgondolkodás, hisz a migráció és a terrorizmus veszélye fenyeget bennünket.  Államalapításunkhoz hasonlóan a jelenkor életbevágó döntések elé állítja az európai polgárokat. A legfőbb kérdés, hogy képesek vagyunk-e őseink döntéséhez hűen megtenni a tőlünk telhetőt, hogy hazánk az elkövetkező évtizedekben és évszázadokban is független, keresztény értékekre épülő állam maradjon. Egy olyan közösség, amelynek alapja a közös kultúra és hagyományok tisztelete, valamint az egymás iránti szolidaritás. Ránk vár a feladat: összefogással és szorgalommal megóvni és továbbépíteni mindazt, amit elődeink ránk hagytak.

Milyen lesz a helyünk, értékünk az Európai Unióban? Olyan, amilyet kivívunk magunknak. A munkát helyettünk senki nem végzi el. Magunknak kell mindenért megdolgoznunk.

Magyarország közös kincsünk, szülőföldünk, semmivel sem pótolható. Minden tőlünk telhetőt meg kell tehát tennünk, hogy megvédjük a magyar emberek biztonságát. Az elmúlt évek tapasztalata pedig bebizonyította, erre egyedül a jelenlegi kormányzás képes. Jövőre ismét válaszút előtt állunk, a tét óriásibb, mint valaha, hisz a szavazatainkkal azt döntjük el, engedünk-e a külső erők nyomásának és ellenőrizetlenül beengedünk-e mindenkit vagy megtartjuk az Istváni örökséget és megőrizzük nemzetállamunkat.

Szent István több mint ezer évvel ezelőtt iránymutatást adott, felismerte a jól szervezett állam jelentőségét és szerepét, amely egyébként ma is egészen hasonló: a külső és a belső rend fenntartása, a társadalom életének szervezése és vezetése, a gazdasági és társadalmi viszonyok segítése – és természetesen ma is jellemző rá a területiség elve. Az erős állam stabil és jól szervezett, növekvő gazdasággal rendelkezik, képes megvédeni magát. Mi jól tudjuk és a történelem példái is azt mutatják, hogy amikor ezekkel rendelkeztünk, nem igazán volt olyan külső erő, amely győzedelmeskedhetett volna Magyarországgal szemben.

A történelem sokszor ismétli önmagát, tanulmányainkból tudhatjuk, a nagy civilizációkat, birodalmakat minden esetben belülről kezdték felbomlasztani. Ma sincs ez másképp, láthatjuk, a globalizálódó világnak nem teszik, hogy mi nemzetállam akarunk maradni, meg akarjuk őrizni magyarságunkat. Szomorúan tapasztalhatjuk, hogy nagy hanggal színre léptek a belső bomlasztó erők, akik panaszkodnak Brüsszelben, akik még a kákán is csomót keresnek, akik a nemzetállam szolgálói helyett a globalizáció bérenceivé váltak.  Nincs mitől félnünk,  összetartó társadalommal, tenni akaró nemzeti közösséggel meg tudjuk védeni hazánkat, le tudjuk törni a belső bomlasztó erőket. Ezért fontos, hogy jövőre ott legyünk a szavazófülkékben és megállítsuk hatalomra törekvésüket. A FIDESZ-KDNP szövetség már bebizonyította, képes megvédeni hazánkat, tántoríthatatlanul kiáll nemzeti értékeink mellett.

Tisztelt Ünneplők!

István király, fia, Imre herceg halálát követően  a Szűz Anya kegyelmére bízta hazánkat. Ez a Szent István-i örökség mindig erőt és útmutatást adott a magyarságnak a legnehezebb pillanatokban is. A török uralom, Trianon, az 1848/49-es szabadságharc és az 1956-os forradalom leverése sem tudta végérvényesen megtörni ezt a szellemiséget.

Szent István egyszerre keresztény, magyar és európai államot épített, amely mindvégig megőrizte függetlenségét. Ma Európa identitás zavarral, és értékválsággal küzd, fellazítja a normákat, nem tiszteli a hagyományos értékeket. A nemzetek feladata, hogy visszaállítsák Európa alapértékeit, de közben megőrizzék függetlenségük egy részét.

Szent István hagyatéka bennünk, velünk él, és mi felelősséggel tartozunk azért, hogy mit hagyunk örökségül a jövő nemzedékére.

Szent István történelmi példája arra tanít meg minket, hogy állhatatosan, bölcsen mérlegeljük a kor adta lehetőségeket és kihívásokat, és bátran hozzunk olyan döntéseket, amelyek előbbre vihetik városunk, nemzetünk sorsát!

Legyünk büszkék ezer éves örökségünkre, és járjunk emelt fővel a „Szent István-i” úton!

Kívánok Önöknek tartalmas, szép napot, jó ünneplést! Köszönöm megtisztelő figyelmüket!