A 2017. évi városi pedagógusnapon –nagy örömünkre- két kollégánk is elismerést kapott. Őket kérdeztük múltról, jelenről.

 

1.

 A város Pedagógus elismerő oklevelet és Polgármesteri emléklapot adományozott:

 Doszpod Zoltán, a Kökönyösi Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola székhelyintézménye  informatika – matematika – fizika szakos tanára részére, aki a Határtalanul pályázat megírásában, szervezésében, a határon túli kapcsolatok ápolásában több éven keresztül áldozatos munkát végzett.

(Ugyanezekért a Megyei Pedagógusnapon is elismerésben részesült a Tanár Úr.)

– Mielőtt bemutatod a “Határtalanul” pályázatot, aminek gondos kezeléséért kaptál városi elismerést, szeretném, ha elárulnál néhány dolgot magadról.

Azok közé a nagylacis tanárok közé tartozol, akik kunbélás diákok voltak. Ráadásul mi osztálytársak is voltunk a gimnáziumban, így sok közös emlékünk van, ezért egy kis játékra hívlak. Mondok egy-egy szót, és kíváncsi vagyok arra, hogy mi jut eszedbe ezekről a fogalmakról, milyen gimis emlékeket csalogatnak elő.

       1. 1. Ady

–       Az osztálytermünk a Gorkij utcai épületben.

(Itt töltöttük a legtöbb időt: a magyar, a történelem és az osztályfőnöki órákat. A terem elnevezése „továbbhagyományozódott” az új épületben is. – A kérdező.)

  1. 2. Kulcscsomó

–       Perleczky tanár úr

(A híres kulcscsörgés hangja több generáció számára beindította a „rögtön kezdődik a kémia” pavlovi reflexét. – A kérdező.)

  1. Április 1., fordított nap

–       Korteshadjárat a Diákigazgató választást megelőzően.

(Már hetekkel a nagy nap előtt beindult a harc a diákigazgató cím elnyeréséért, aki aztán „udvartartása” segítségével egy napig irányíthatta az eseményeket az iskolában. – A kérdező.)

  1. 4. Matek B

–       Heti 6 matekóra a 7 fős csoportban Egyházi Klárival

(A harmadik – ma 11.évtől – háromfelé váltunk. Voltak az alapmatekosok, az A faktosok és a B faktosok, akik –számunkra- irdatlan magas óraszámban vállalták be a folyamatos számolást. Na, közülük kerültek ki pl. a mérnökök, matek-fizika tanárok. –A kérdező.)

  1. Balatonszemes

–       Az utolsó osztálykirándulás Szilvi nénivel.

(De jó is volt! Ha az a partszakasz mesélni tudna…J – A kérdező.)

 

– Nagyon szép hagyományt teremtettél a „Határtalanul!” pályázat megírásával, szervezésével. Mutasd be, légy szíves röviden, hogy pontosan mit takar ez a kezdeményezés!

A „Határtalanul!” program „Együttműködés gimnáziumok között” pályázatainak célja az anyaországi és az elcsatolt országrészek gimnáziumai közötti kölcsönös utazások támogatása. Tökéletesen alkalmas arra, hogy testvériskolai kapcsolat alakuljon vagy teljesedjen ki a két távoli, magyar anyanyelvű diákokat oktató intézmény között.

A pályázat keretein belül legfeljebb 40-40 diák legfeljebb 7 éjszakás szállás és utazási költségére diákonként legfeljebb 40 000 Ft számolható el. Persze a pályázatban mindkét helyszínen vállalni kell egy (vagy több) minél tágabb közösség számára hasznosuló termék megvalósítását is. (Ez lehet színielőadás, ünnepi műsor, parkrendezés …)

2014 tavaszán jelent meg az első gimnáziumok számára kiírt, a 2014/2015. tanévre szóló „Határtalanul!” pályázat.

Abban a tanévben az én osztályom volt 11. évfolyamos. Úgy gondoltam, hogy kihasználva a kereteket elkészítem a pályázatot az évfolyam számára. Ez azt jelentette, hogy 40 komlói gimis erdélyi, és 40 baróti diák komlói 8 napos utazásához közel 3 200 000 Ft-ra pályáztunk sikeresen. Az utazások nagyon jól sikerültek. A diákok lélekben gazdagodva olyan személyes kapcsolatokra tettek szert, amely akár életre szóló barátságot is jelenthet.

Az ezt követő két tanévben szintén sikeresen pályáztunk. Elmondhatjuk, hogy eddig 9,6 millió forint pályázati forrást nyertünk el és használtunk fel, amelyből 240 diák utazhatott a testvériskola városába, ismerkedhetett meg az „idegen” kultúrával, válhatott ezáltal még magyarabbá.

– Hogy kerültél kapcsolatba az erdélyi barátokkal?

 – A Baróti Szabó Dávid Iskolaközponttal 2002-ben írta alá gimnáziumunk a testvériskolai megállapodást. Akkoriban még dr. Hoppa József és Deli András kollégáim voltak az évenként ismétlődő oda-vissza utazások főszervezői. (Ők már az 1980-90-es években is kirándulásokat szerveztek diákjaiknak Erdélybe. Közben a baróti Líceum „direktorával” is megismerkedtek, és ez a személyes kapcsolat bővült a baróti és komlói tanárokkal.) Ha tehettem, én is kísértem – többször saját autóval vittem – diákokat.

Kezdetben még lehetett „céges” támogatásként üzemanyagárban kisbuszt és sofőrt is szerezni, ám ezek a lehetőségek mára már megszűntek.

Néhány éven keresztül a Julianus Testvériskola Program segítségével még sikerült egy-egy utat finanszírozni, de ma már ez a program sem működik.

Próbálkoztunk a Rákóczi Szövetség pályázataival is. Ott viszont a nagy távolság (kitérőkkel együtt közel 2000 km-t szoktunk buszozni) miatt az elnyerhető összeg a költség töredékét tudta csak fedezni.

Eközben egykori tanáraim nyugdíjba mentek, így az ügy iránti elkötelezettség és a feladat rám maradt, melynek igyekszem megfelelni. Nagy segítség ebben az is, hogy a baróti tantestület néhány tagját személyes barátomnak tekinthetem.

– Mint minden pályázat kezelése, ez is rengeteg munkát, sokszor bosszúságot, nehézséget jelent. Miért vállalod mégis évről évre a szervezést? Miért tartod fontosnak, hogy továbbéljen ez a kapcsolat?

  – A pályázat megírása, az abban vállalt tevékenységek végrehajtása és a beszámoló elkészítése valóban rengeteg munka, hosszadalmas, embert próbáló feladat. Szerencsére a kollégáim és az iskola vezetői is támogatják az utazásokat, nagyon sok feladatot átvállalnak, így annak terhein megosztozva eddig sikerült elérnünk az általam 3 éve kitűzött célt: minden 11.-es gimnazista juthasson el Erdélybe, ismerkedjen meg a székely testvéreinkkel.

 

2.

 

A város Pedagógus elismerő oklevelet adományozott:

 

Andókné Pörnecz Gabriella, a Kökönyösi Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola székhelyintézménye: angol-orosz nyelvszakos pedagógusa részére, aki az idegen nyelvek tanítása folyamán kimagasló eredményeket ért el tanítványaival.

  

  • Mielőtt rátérünk azokra az eredményekre, amik miatt az elismerést kaptad, mesélj kicsit magadról, azaz Andók tanárnőről!

Miért éppen az idegen nyelveket választottad gimnazista korodban egyetemi szakpárként? Hogy álltál a többi tantárggyal? Voltak kedvencek, “mumusok”?

 

  • -Az, hogy tanár legyek, nem volt tudatos elhatározás. Valahogy egyértelműen tudtam már amikor kislányként Anita barátnőmmel iskolásat játszottunk akkor is. A suliban tipikus bölcsész voltam, mindent szerettem, amiben nem kellett számolni vagy logikázni. A nyelv minden, ami szép, tanulságos és emberi.

Az olvasás szeretetét nagymamámtól kaptam még kisgyerekként: ha együtt olvastunk, nem kellett korábban aludni mennem. A szomszéd néniék svábok voltak, és mindig kíváncsi voltam, miről beszélnek, amikor azt akarták, hogy ne értsem őket. Hogy ezek után miért nem németül kezdtem tanulni, az rejtély….

Már általános iskolában megadatott az akkoriban még kiváltságnak számító dolog, hogy angolt tanulhattam. Kovács Árpádné. Zsuzsa néni volt az első tanárom, imádtam. A gimiben aztán még nagyobb szerencsém volt a sok kiváló, példaértékű tanárral: Németh Máriával, Nagyváradi Zsuzsával, Magyari-Beck Zsófival, mindegyiküknek nagyon sokat köszönhetek.

Mégis az orosz az igazi nagy szerelmem. Az indulást Király Ilikének és Attilának köszönhetem egy nagyszerű nyári tábor lehetőségével, később pedig a Deli tanár úrral töltött évek tették egyértelművé az utamat. Túlzás nélkül mondhatom, hogy leginkább neki köszönhetem a jelenlegi életemet.

 

  • Mint a tantestületből sokan, te is a “mi gimisünk” voltál, akkor még kunbélásként. Nehezítette vagy megkönnyítette a munkakezdésedet az, hogy volt tanáraid, iskolatársaid közé jöttél vissza tanítani?

 

  • -Tulajdonképpen visszatértem a családomhoz, mert mindig ilyen családias légkör volt jellemző a mi kis iskolánkra. Sokkal könnyebb volt így: mindenkit ismertem és mindenki nagyon kedves volt velem. Vass Mariannal osztálytársak voltunk, nagyszerű volt szeretett tanáraim kollégájának lenni. Persze rendesen meg voltam szeppenve, hogy olyan „bálványok” közé csöppentem, mint Vaskó Szilvi néni, Szabó Klári néni, Csontos tanár úr vagy Perleczky tanár úr, de sosem éreztették velem, hogy hozzájuk képest még sehol sem tartok. És természetesen a gimis állásomat is Deli tanár úrnak köszönhetem. Immár 22 éve hálás vagyok neki érte.

 

  • A városi elismerést azért kaptad, mert az idegen nyelvek tanítása folyamán kimagasló eredményeket értél el tanítványaiddal. Beszélgessünk egy kicsit erről!

A Nagy László Gimnáziumban kiemelkedően magas a sikeres nyelvvizsgák száma. A te idei, végzős osztályod  még rekordokat is döntöget ebben a tekintetben.  

 

  • -Igen, nagyon büszke vagyok rájuk. A 22 fős osztályban 20 középfokú és 7 felsőfokú nyelvvizsga van, ez mindenképpen rekord, de nem ez a fontos, hanem, hogy itt a „világ végén” egy egyszerű gimnáziumban is elérhető ez. Nem kell hozzá elitképzés, csak szorgalom, kitartás és akarat. És ezekben a gyerekekben megvolt mindez, és még annyi másban is sikeresek voltak – zenében, sportban, országos verseny eredményeik voltak magyarból, töriből, művészettörténetből és emberileg is mindig odatették magukat: ez számít igazán. Köszönöm őket a sorsnak.

 

  • Mi a titok? Hogy lehet “rávenni” ennyi kamaszt arra, hogy időt, energiát nem kímélve eddzenek a nyelvvizsgára? Hogy lehet “kipréselni” szinte egy egész osztályból a nyelvvizsga bizonyítványt?

 

  • Példamutatással. Itt nemcsak arra gondolok, hogy mindegyikükkel együtt „levizsgáztam” én is, mert együtt fektettük időnket, energiánkat, idegeskedésünket a vizsgákba, hanem, hogy ők először elfogadták, hogy ez elsősorban a saját érdekük. Kemény munkával, megfelelő hozzáállással teljesíthető is, és azután már egyik a másik pozitív példájából merített erőt és bátorságot. Hiszem, hogy ez a siker az ő érdemük, hiszen sikeres diákok nélkül nincs sikeres tanár. Itt szeretném megköszönni a kollégáimnak is, hogy olyan sokszor feláldozták saját óráikat is a gyerekek sikere érdekében.

 

  • Sikereitek másik része kiváló versenyeredményekből adódott. Mi is ez a “Tiéd a Szó-Tár Nyelvi Verseny”? Hogy készültetek rá?

 

  • -A Grimm Kiadó remek szótárait használjuk már évek óta, és az általuk szervezett országos szótárhasználati versenyen vett rész iskolánk nyelvi tagozata a megyében kiemelkedő eredménnyel. A pécsi területi döntőn nekünk volt a legtöbb csapatunk, és innen jutott tovább egy-egy csapatunk a szegedi országos döntőbe, ahol angolból az 5., oroszból a 7. helyezést értük el a több, mint 300 benevezett csapat közül. Sokat tanultunk az érdekes, sokszor szokatlan, de gyakorlatias feladatokból, és egész tanévben együttműködésre és egymásért való felelősségvállalásra sarkallta ez a résztvevőket.

 

  • Szintén Nektek köszönhetjük, hogy megismerhettük a HungeoContest angol nyelvű földrajzversenyt, ráadásul itt is szép sikereknek örülhettünk.

  

  • -Ladányi Lívia tanárnőnek köszönhető a verseny felfedezése és természetesen a szakmai felkészítő rész is, hiszen az angol nyelv itt a közvetítő szerepét látta el. Tavaly a területi döntőig jutottunk, idén az országos döntőben Lovász Zsolt írásbeli 12., Kispál Bence pedig az összesített 9. helyen végzett. Ez egy nagyon modern szemléletű, rendkívül intelligens, összegző-elemző gondolkodást igénylő verseny volt, ahol nem az elméleti tudást kérték számon, hanem azok kreatív alkalmazását a mai kor elvárásainak megfelelően, magas szintű számítógépes ismeretek és angol nyelvtudás segítségével. Az eredmények tükrében tehetséges tanulóink ebben is fel tudják venni a verseny az ország nagynevű intézményeivel.

 

  • Mindkettőtöknek köszönöm a beszélgetést, és a gratulációnk mellett további sok sikert, lelkesedést és kitartást kívánunk!

VOT