A megnyitóra a Rákóczi Szövetség Komlói Szervezete és a Közösségek Háza közös szervezésében került sor.
Ebből az alkalomból kérdeztük Dr. Hoppa Józsefet, a szervezet helyi elnökét:
Nem véletlen a kiállítás megnyitójának időpontja. A gyereknapra időzítettük, mert így is szerettük volna üzenni, hogy számunkra is fontos érték a gyermek. A pályázat témája is ezt sugallja. „A hely, ahol élni szeretnék” Szándékosan csak a témát adtuk meg és nem címet. Bíztunk a gyermekek képzelőerejében, és nem csalódtunk. A közel 200 alkotás mindegyike más és más módon képzeli el a leendő lakhelyét. Van olyan tanuló, aki még a majdani lakásának alaprajzát is lerajzolta, sőt a bútorok is a helyükre kerültek. Akadnak egészen fantasztikus elképzelések arról, hogy milyen lesz az élettér, a lakókörnyezet felnőttkorukban, de festettek gombaházikót, fa tetején madárfészekhez hasonlatos lakhelyet is. És persze megjelentek a kedvencek. Főleg a kisebbek rajzain szerepelnek állatok. Ők örökítették meg legkedvesebb tevékenységüket is: focizás, kirándulás séta közben fagylalt evés, márkás autóval száguldozás. Sokan képzelik leendő életüket víz, többnyire tengerpart közelébe. Van, aki nagyvárosban, és van, aki tanyán szeretne élni. Tanulságos volt számunkra, hogy többen nem Magyarországon, hanem külföldön- legtöbben Angliában- képzelik el a jövőt. A média által sugallt világ is megjelenik néhány rajzon: pálmafa, medence a kertben, limonádét szürcsölgető párok.
Ami örvendetes, hogy sokan párban képzelik a felnőttkort és sok a szív forma is a rajzokon, ami a szeretet jele.
Mindegyik kis alkotásban benne van a gyermekek vágya, álma. Csak kívánni tudjuk, hogy váljanak valóra. Ezért is nehéz rangsorolni az alkotásokat, no meg azért, mert 1.osztálytól 8. osztályig pályáztak.
Idén is úgy döntöttünk, hogy minden beérkezett munkát kiállítunk, és minden kis alkotót szerény jutalomban részesítünk. Helyezéseket most sem állapítottunk meg, azonban néhány tanulót kiemeltünk, akiknek a rajzai valami miatt kitűntek a többi közül. Ők sem voltak kevesen, 75 gyermek kapott különdíjat. Az is fontos számunkra, hogy az általunk meghirdetett versenyeken megköszönjük a felkészítő tanárok munkáját, mert tudjuk, hogy az ő ösztönzésükre születtek meg a rajzok. Köszönettel tartozunk a Közösségek Házának is nem csupán azért, mert helyet biztosítottak számunkra, hanem azért is, mert Horváth Éva igazgatónő most is vállalta a kiállítás megnyitását.
Beszédében utalt Tamási áron szavaira: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.”- ez az elképzelt otthon jelenik meg a képeken a felnőttek számára tanulságos módon.
Ezért a kiállítás megtekintését mindenkinek ajánlom, aki kíváncsi arra, hogy gyermekeink, unokáink hogyan, milyen környezetben képzelik el jövendő életüket. Június végéig látható a Közösségek Háza előcsarnokában.