Mi lett volna, ha versenyzőként indulok az idei Bod Péter Könyvtárhasználati Versenyen?

Izgulok. Magamnak sem vallom be, de izgulok. Ahogy közeledünk az Apáczai Csere János Nevelési Központ Könyvárához, annál inkább. Nem akarok rá figyelni; úgy látom, a tanárnő sem szeretné, ezért egyfolytában magyaráz. Bemegyünk az ajtón, fel a 2. emeletre. Ki találta ezt ki, hogy a könyvtárnak legfelül kell lennie? Hát nem az a jó, ha mindig belebotlanak? … Nocsak, csak nem elkalandozott a figyelmem? Már felakasztottuk a kabátot, voltunk kezet mosni (!), és most eszünk.

Jaj, fel kell állni! Menni kell! Csak egy tolltartót szabad bevinni. Előtte még egy rövid eligazítás, aztán –zsupsz- bele a közepébe… 90 perc írás.

Mi ez??? Lapozgatom a feladatlapot, hogy ráleljek valami ismerős címre: könyvtárismeret, szövegértés, a szellemi munka technikája, katalógushasználat, raktári rend, ETO, internet… Segítség! Sehol semmi! Na, álljon meg a menet! Tessék lehiggadni! Azt mondtam: le-hig-gad-ni! Na, így már jobb. Most olvassuk el, mit írnak a feladatlapon!

„Üdvözlünk, kedves Versenyző!” Nicsak, milyen barátságosak itt velem.

„Arra ébredtél, hogy ma van a Bod. Vajon felkészültél? Biztosan! Hiszen már azt sem tudod, hányat írunk, álmodban is 1817-ben barangolsz. Már az a furcsa, ha mobilt és laptopot

látsz.” Milyen kis kedves bevezető! Laptop meg mobil! J „Itt az ideje, hogy kamatoztasd tudásod! Gyere velünk, nézzünk vissza a múltba együtt!” Hú, ez jó indítás volt!

Na, valóban nézzünk vissza! De hiszen ezt ismerem! Ez a Tudományos Gyűjtemény! Erről tanultam. Aztán a következő. Ahhoz van melléklet! A Könyves Magazin impresszumát kell megkeresni. És itt egy újabb ismerős: Arany János! Igen, ez már fogósabb kérdés. Arany íróasztala… Talán Nádas Péter lesz a jó válasz? Vagy mégsem? Az utolsó oldalhoz a szórólapok kellenek. Hú, ez bonyolultnak tűnik… Na, fussunk csak neki még egyszer! És ez itt a végén? BME OMIKK, Platán, OPKM értesítő különgyűjtemény. Itt tudnom kellene, hogy melyik szolgáltatás hol van… És a könyvtár típusát is meg kell neveznem.

 

Örülök, hogy vége van. Igaz, hogy nem tudtam, mindenre korrekt választ adni, de igyekeztem. És bízom abban, hogy ha hasonló korú és felkészültségű tanulók szembesültek az új típusú feladatokkal, akkor ők kreatívabban, lazábban oldották meg a helyzetet, mint a felkészítő tanárok.

 

Vass Marianna