Jól szervezett, gazdag program, kitűnő idő, sok érdeklődő, kevés bányász. Nagyon röviden talán így lehetne összefoglalni Komló és környéke bányászainak második találkozóját, melyre május 28-án került sor.

banyasztalalkozaajnetA Városháza nagytermében Páva Zoltán köszöntötte a helyiséget zsúfolásig megtöltő érdeklődőket. A polgármester utalt rá, hogy Komló sokat köszönhet a bányának, a bányászoknak, s beszélt arról, hogy – ha kissé talán későn is, de – megindult az a munka, melynek során méltó emléket kíván állítani a város a szakmának. 

banyasztalalkozanetA találkozó első programjaként Vida János, a Fűtőerőmű vezérigazgatója – aki maga is bányamérnöki végzettséggel rendelkezik – “Az út, amit választottunk” címmel tartott előadást arról, hogyan válaszolt a komlói erőmű az elmúlt évek kihívásaira. Ismertette a cég életében az  utóbbi 12 év során történt – mérföldkőként említett – változásokat, köztük a legutóbbi nagy beruházást, a zobáki forróvizes kazán történetét. Az előadást követően az érdeklődők a volt zobáki bánya területén “testközelből” is megismerkedhettek a biomassza-tüzelésű létesítmény működésével, s választ kaphattak kérdéseikre. 

Azt követően egy másik helyszínen újabb bányamérnök tartott rövid ismertetőt cége múltjáról és munkájáról. Pozsár Sándor, a KŐKA komlói bányaüzemének vezetője felidézte, hogy az itteni kőbányában valaha 500-nál is többen dolgoztak és évi 200 ezer tonna követ termeltek. Ma 58 fizikai dolgozóval (és 8 alkalmazottal) működik a bánya, a termelés pedig megközelíti a 2 millió tonnát. A program részeként az érdeklődők megtekinthettek egy sikeres külszíni robbantást, mely azt bizonyította, a cég e területen is nagy figyelmet fordít a környezet megóvására. 

Délután kettőkor a Szederkényi Ádám Bányász Hagyományőrző Fúvószenekar zenéje fogadta az egykori Kossuth I. és II. akna helyén kialakított emlékhelyre érkezőket. Aki akkor járt itt utoljára, amikor az emlékkövet avatták, alig ismert rá a területre: a “Jó szerencsét” Mecseki Bányász Emlékút első állomásaként elkészült egy gyönyörű pihenőpark, mely nemcsak padokat, asztalokat, szalonnasütő-helyeket, esőbeállót foglal magában, de olyan ismeretterjesztő táblákat is, melyek felidézik a komlói szénbányászat múltját. Ezen a helyen többen is beszédet mondtak, köztük Kovács Árpád, Komló Bányaüzem nyugalmazott vezetőkönyvelője, aki a nemzetiszínű szalag átvágásával felavatta az emlékút első állomását, melyet a remények szerint hamarosan újabbak követnek majd. 

A program következő eseményének ismét a Városháza adott otthont, ahol a pécsi székhelyű Calamites Kft. ügyvezetője beszélt a mecseki bányászat jövőjében rejlő lehetőségekről. Verbőczi József felhívta a jelenlévők figyelmét a Máza-Váralja-Nagymányok térségben a föld mélyén rejlő hatalmas szénvagyonra, melyet szerinte csak akkor fognak tudni kitermelni, ha a politikai akarat és az állami vezetés is az ügy mellé áll. 

szoborszallatasnetAzt követően a Városház téren helyi és környékbeli együttesek színvonalas kultúrműsora szórakoztatta az egybegyűlteket, majd a résztvevők – bányászlámpás, egyenruhás egykori bányászok felvezetésével – átvonultak a Berek utca és a Kossuth Lajos utca találkozásánál lévő kis parkba, ahol Nagy Ferenc nyugdíjas bányász visszaemlékezését követően Kiss László református lelkész megáldotta az Újfürdő épülete elől ide áthelyezett Vájár-szobrot. A tömeg azután a Bányászparkba sétált át, ahol megkoszorúzták a hősi halált halt bányászok és kőbányászok neveit tartalmazó emlékfalat, így tisztelegve az elődök emléke előtt. 

Onnan végül – már fáklyákkal a kezükben – vonultak az emlékezés résztvevői a Városház térre, ahol Turza István nyugalmazott bányamérnök – a múlt és a jelen között párhuzamot vonva – mondott zárszót, s átadta a most első ízben odaítélt Bányász Társadalmi Cselekvő elismerést Jégl Zoltán alpolgármesternek.