13775514_1185399514852277_660382796553982516_n

A világ minden tájáról, de főleg az amerikai kontinens északi részéről érkeztek kórusok a kanadai Powell Riverben rendezett kórusversenyre.  A több száz jelentkező énekkar – USA, Kanada, Dél-Afrika, Ázsia, Új-Zéland, Ausztrália, Ausztria – közül az itthon az „Év kórusa” címet elnyerő komlói Kodály Gyermekkórus is kiutazhatott az eseményre.

Dr. Makráné Kónya Melindával beszélgettünk, miután a Kodály Gyermekkórus visszatért a Powell River-i kórus találkozóról. Bár az időeltolódás, az utazás, és a folyamatos éneklés kimerítette a csapatot, de nem győzte hangsúlyozni mennyire boldogok, s milyen hatalmas ajándéka ez az életnek. Egy életre szóló élménnyel gazdagodtak, ami nem jöhetett volna létre Komló Város Önkormányzata és a vállalkozók támogatása nélkül.

A 24 fős csoport dr. Makráné Kónya Melinda vezetésével, s felnőtt kísérőkkel, július 3-án kelt útra Anglián keresztül Kanadába. A 37 kórus többek között férfi, női, vegyes, gyermek, kamara és szóló műfajban mérte össze tudását. A komlói delegáció a 7 indulóból álló gyermekkórus kategóriában mutathatta meg tehetségét, itt az első helyet az Ausztriából érkező csapat hódította el.

„Tudni kell, hogy Kanadában más az értékrend. A kórushangzás mellett legalább akkora hangsúlyt kap a színpadi mozgás is. Szinte show-műsor az elvárás a kórusoktól. Mi a hangunkkal szeretnénk a közönséget elvarázsolni – hangsúlyozta a komlói kórusvezető, majd hozzátette, bár a zsűri nem minket értékelt a legjobbra, hatalmas elismerés volt számunkra az, hogy bár a taps tiltott volt a nézők számára az egyes énekek között, nálunk mégsem bírták ki, vastaps volt a jutalmunk.  Ugyanilyen élményben volt részünk több koncerten is. A 3 főből álló zsűri megdicsérte a komlóiakat kiemelve a szép hangzást, az igényes műválasztást, a gyerekek átélt, muzikális éneklését, valamint az igényes színpadi megjelenést – mondta Makráné Kónya Melinda.

A 2 évente megrendezett találkozó már 1984 óta csábítja a szakmabelieket Észak-Amerikába. A 15 ezer fős Powell River védjegyévé vált az énekszó, az érintetlen természet mellett. Városunknál kisebb településen Don James, a helyi zenei akadémia elnöke honosította meg a kórusok óceánon túli találkozóját.

A mieinknek – mint minden kórusnak – egy 13 perces műsorban kellett lenyűgöznie a zsűrit. Az időkorláton kívül a 3 műnek is meg volt szabva kora és a stílusa. Az „1900 előtti” kritériumnak Liszt Ferenc: Vidáman játszva űzzük a bút (Részlet a “Szent Erzsébet legendából) felelt meg. Utána következett Karai József: Estéli nótázás címmel népdalfeldolgozás kategóriában, majd végül Till Aurél: Ave Maria c műve zárta a sort.

Melinda elmesélte, nem ez volt az egyetlen fellépésük. A hivatalos megmérettetés mellett még 5 alkalommal engedték ki a komlói gyerekek a hangjukat. Elvarázsolták spontán énekükkel a vendéglátó családokat is egy óceánparti piknik ráadásaként. Az idősek otthonában senki nem beszélt magyarul, de a tapasztalt fülek szinte értették a kifejező éneket, amit Kodályosok prezentáltak. A könnyek akkor szabadultak el, amikor 56-os magyaroknak énekelték a magyar himnuszt egy református templomban. Hiába élt két magyar egymástól mindössze 20 km-re, a kinti Magyar Ház vendégszeretetét élvező kórus műsora kapcsán ismerték meg egymást.

A gyerekek látták Londont, Vancouvert és Powell Rivert. Körbejárták a belvárost, és látták az érintetlen vidéket, jártak az indián rezervátumban is. A vancouveri függő híd, a lélegzetelállító akvárium, utazás komppal, s a vidámpark, az impozáns megnyitó- és záró műsor, a kedves fogadtatás ma már csak emlék. Nem csak tapasztalattal tértek haza, hanem meghívást kaptak a Magyar Ház vezetőjétől egy mini-turnéra a kanadai magyarok körében, illetve Finnországba invitálta a küldöttségünket Sanna Valvanne, aki a Powell Riveri kórustalálkozón az összkart tanította be a zárónap fellépésére.

„Nem lehetsz mindig első, de önmagadhoz képest mindig a legjobbnak lenned – summázta a tengerentúli „kaland” eredményét dr.Makráné Kónya Melinda.

További képek ITT!