A májusfa a természet újjászületésének jelképe, egykor a fiatalság tavaszi szokásainak Európa szerte ismert kelléke volt. Magyarországon a 18. századtól van hagyománya.
A májusfát csoportosan állították az udvarló vagy rokon legények a lányoknak, ami nagy megtiszteltetés volt. A magas, sudár fát éjjel vagy kora hajnalban állították föl, általában színes szalagokkal, étellel-itallal is díszítették, és addig őrizték, amíg világosság nem lett. A két háború között divatba jött a szerenád, az éjjeli zene. A legények szerenádját a lánynak fogadni illett egy szál gyufa meggyújtásával, és borral kínálni őket. Gyakran a közösségeknek is volt egy közös fája, amelynek kidöntését ünnepség és táncmulatság kísérte.
A Honismereti és Városszépítő Egyesület ezeket a falvakban, községekben még most is élő szokásokat idézte fel április 30-án az Eszperantó téren. Szarka Elemér egyesületi elnök köszöntése után Halász Jenő osztotta meg a jelenlévőkkel rövid történeti áttekintést is tartalmazó gondolatait a májusfaállítás hagyományairól. A szervezőknek köszönhetően aztán a fent említett szép szokás minden mozzanata jelen volt a rendezvényen, csak egy kicsit mai és „városi köntösben”.
A májusfa csúcsán szalag helyett az Európai Unió, Komló és az egyesület címere lobogott. A táncmulatságot a Pöndöly Nép- és az Őszirózsa Táncegyüttes, valamint a T-Dance, a New Generation és a Dance For Life biztosították; a délutáni „szerenádot” a Magyarszéki Fúvószenekar, az estit pedig Papp Attila adta. A szereplők ételéről-italáról az egyesület stábja gondoskodott, a meggyújtott gyufaszálak meg tábortűz formájában világították be a remekül sikerült kezdeményezést.