bazison

2016. február 5-én (pénteken) a komlói Közösségek Háza és a budapesti KoMa (=Kortárs Magyar) szervezésében „Bázislátogatáson” vehetett részt egy csapat gimnazista diák. (Korábban már egy pályázat keretében voltak nálunk a KoMások, akkor egy kétszemélyes színdarabot adtak elő, amelynek „kattogas@por.no” volt a címe.)

Délután fél 3-ra értünk Budapestre, és onnan kezdve a KoMa hatása alá kerültünk. Mert egyszerűen nem vonhatja ki magát a hatása alól senki sem! Három csoportra bontottak bennünket, és úgy jártuk végig a Bázist. Pestújhely szívében, zöldövezetben, egy volt iskolaépület egyik szárnyának átalakításával született meg maga a Bázis, „amelynek terei kiválóan alkalmasak zártkörű rendezvények, képzések, színházi próbák és előadások, forgatások, csapatépítő tréningek vagy akár baráti összejövetelek megrendezésére”. Aztán a színházteremben ültünk le, ahol különböző közösségfejlesztő, metakommunikációs stb. játékokat játszottunk.

Valójában két előadást néztünk meg: az egyiket felvételről –a Blokkoló c. előadás volt ez-, amelyet mi láthattunk először. Nem profi színészek szerepeltek a filmben! Ez az egyik fő újdonsága az egész projektnek, hogy igyekeznek a körülöttük élő XV. kerületi lakosokat bevonni – akár a színjátszásba is. Ebben a „filmben” önkormányzati lakásokat béreltek ki a „színészek”, és szobaszínházként, egymás után többször előadva folytak az előadások. És a szereplők ott ültek közöttünk, bátran lehetett tőlük kérdezni.

Utána pedig egy előadást élőben láthattunk: a „Cyberbully”-t a színházteremben. Már a kiállítás is, amelyet az előtérben tekinthettünk meg, merész volt: olyan gyermekek fotóival, akik öngyilkosok lettek valamilyen zaklatás következtében. Számítógépes vezetékeken jobbról–balról az egyes üzenetek saját mondataikkal vagy tényszerű közlésekkel. „A cyberbulling (cyber – megfélemlítés) egy új típusa az elsősorban fiatalkorúak között tapasztalható iskolai kiközösítésnek, ami durvább csúfolódásokból és fenyegetésekből álló, az áldozatokhoz elektronikus úton eljutó üzenetek sorozatát jelenti. A probléma már hazánkban is felütötte a fejét.” Nagyon érdekes volt az előadást követően az, hogy a döbbenettől percekig csönd volt. Én úgy éreztem legalábbis.

szinhazterem

De lássunk néhány fogalmazást a témában: kinek mennyire tetszett a színházi előadás(ok), ill. maga a Bázis?
„Élveztem az előadásokat, tetszett, hogy merészek és szókimondóak voltak. És olyan témáik voltak, amelyek minket, mai fiatalokat érintenek. Nagyon sokat számított, hogy nem gyerekként, hanem egyenrangú felekként kezeltek minket, ezzel oldva és fesztelenné téve a hangulatot.

A KoMaBázis szintén nagyon szimpatikus volt, családias és baráti hangulatú, egy olyan hely, ahova az ember szívesen beugrik csak úgy, egy teára is.” (K. ZS. 9. B)

„Nagyon érdekes volt, nekem tetszett. Szerintem a témaválasztás is jó volt, hiszen ez a mai világban bárkivel megtörténhet. Meglepett a szereplők nyelvezete. Nagyon élveztem, elég sok csavar, meglepő fordulat volt a történetben is.

A műsor mellett az egyéb programok, a játékok is szórakoztatóak voltak.” (N. Z. 9. B)
„…Belépve az épületbe, meglepett, milyen világos, nyitott, de mégis úgy éreztem, mintha egy családnál lennék, mintsem egy intézményben vagy egyéb közösségi helyen.

A játékok ötletesek voltak. Úgy éreztem, végre az életben a mi saját képességeinkre, kreativitásunkra kíváncsiak (mert igenis kíváncsiak voltak!), és nem arra, hogy ki hány órát magolt este, és ki tud jobban olyan dolgokat, amik valójában teljesen távol állnak az adott személytől.

Nagyon sok olyan ember van, akivel foglalkoznak [a KoMások], nem kapnak elég figyelmet otthon, az iskolában vagy sehol máshol. Igazán csodálatos dolognak tartom, hogy vannak, akik önzetlenül próbálnak segíteni rajtuk. Így nekik is lehetőségük van egy közösség tagjának lenni, esetleg mélyebb kapcsolatokat kötni olyanokkal, akik különben valószínűleg örökre idegenek meredtek volna a számukra….” (F. L. 11. B)

Ajánlom, hogy további információért keresd fel http://www.komabazis.org oldalt!