SZARKA (1)

Rekordokat döntögettünk, bár sosem hajszoltuk őket – kezdte Szarka Elemér, amikor az eredményhirdetés után sikerült elkapni pár gondolat erejéig.A  Komlói Honismereti és Városszépítő Egyesület elnöke, a fesztivál egyik főszervezője összegezte a napot, majd kitért a jövőbeni tervekre is.

 

Szarka Elemér: – Találkoztunk itt egy fiatalemberrel, aki Kaliforniában lakik, az egyik komlói intézményvezető barátja. Nagy meglepetésükre itt futottak össze a kolbásztöltő fesztiválon. Lényeg a lényeg, ő Amerikában látta a facebookon, hogy Komlón évről évre mennyi mosolygós, “mozgásban” lévő ember mulatozik ezen a fesztiválon. Gondolt egyet és eljött. Én azt gondolom, ha fizetség sok szervezkedésért – természetesen szeretném megköszönni mindenkinek, aki részt vett benne – akkor ez az. Egy ilyen visszajelzés hatalmas lelki erőt ad a továbbiakhoz, hiszen amellett hogy szívesen látunk mindenkit, ez a komlóiakról(nak) szól. Mindegy, az hogy ezt minek hívjuk. Ez éppen most egy kolbásztöltő fesztivál, amely egy remek módja, hogy kikapcsolódást jelentsen a városban élő embereknek, vagy éppen a megyéből, az ország számos pontjáról, ne adj isten külföldről hozzánk érkező embereknek. Ahogy a katonák mondják, a foglalkozás elérte célját. Éppen ezért én örültem ennek a fiatalembernek, de minden más találkozásnak is, amelyet egy ilyen esemény hoz fedél alá. Az ilyen pillanatok is jól szemléltetik, hogy városunk megint kicsit bemutatkozott, hiszen itt volt Ihos József, a kultúráért felelős államtitkár és országgyűlési képviselőnk dr. Hoppál Péter, megyén túliak – kaposvári barátok -, akik mind viszik az esemény hírét.

Czeti Ádám: A zsűri elnökkel – Péli Istvánnal – készített interjúnkban elmondta, nehéz volt választani és szoros volt a mezőny. Kóstoltad az elkészült remekműveket?

Sz.E.: – Megmondom őszintén csak pár mintát kóstoltam, az viszont a pontozásból tisztán látszik, az első 4 helyezett között alig volt eltérés. A szakemberek pontoztak, kijött egy végeredmény, ami az idei képességeket tükrözi. Egészen biztos vagyok benne, jövőre más lesz a végeredmény. Akik most eltalálták a fűszerezést, talán jövőre nem fognak hibátlanok lenni, akik meg nem értek el helyezést a 2016-os megmérettetésen, azok találhatnak valami kis pluszt adnak hozzá, amivel kiemelkedőbb lesz a mintájuk. Ezt nem lehet tudni. Ez egy játék. Aki nyert az örülhet, aki nem az ne bánkódjék, hiszen felkészült, eljött, jól érezte magát és számos emberrel találkozott, illetve sikerült egy napra kikacsintanunk a mókuskerékből.

C.Á.: Évről évre többen jelentkeznek a kolbásztöltő versenyre. Mi lesz akkor, ha az egykor 17 csapattal induló fesztivál kinövi a sportcsarnokot is?

SZ.E.: – Amikor kihelyeztük az asztalokat, 10 sorba, és 10 oszlopba akkor a szervezőkkel észrevettük, elfért volna még 10 asztal. Még nem menne a minőség rovására egy 10-20 befogadóképesség növelés. Láttam egy tiszántúli gasztronómiai fesztivált, ahol az egyik évben még megvolt a hangulat, a minőség, de a következő évben a szervezők által megengedett túlzsúfoltság elrontatta az élményt. Mi ezt nem akarjuk! Tehát mindig is ragaszkodni fogunk egy mozgástérre, amit tisztelnünk kell, és nem szabad feláldoznunk a rekordokért, amit nem hajszolunk. Azt mondom: jövőre a limit 120, és az első jelentkezők tudnak nevezni, a többieknek azt kell mondanunk, hogy sajnáljuk, de már csak jövőre próbálhatják meg megint. Van egy ideális optimuma a résztvevőknek, tartanunk kell. Hozzá teszem, idén sem kellett senkinek udvarolni, hogy nevezzen. 105 csapat szeretett volna jönni – betegség, egyéb elfoglaltság miatt visszamondták 4-en, így lett 101 fős a mezőny.

C.Á.: Idén mintha kevesebb érdeklődő lett volna, de a csapatok létszáma ellenben megduzzadt. Hogyan láttátok ennek az eloszlását?

SZ.E.: – A 75-ről 101 csapatra nőtt létszám szembetűnő volt, de igen, én sem láttam annyi nézőt, mint tavaly, bár amikor hidegebb volt kinn a lelátók is jobban megteltek. A magyarázat az lehet, hogy a mostani csapatok, a tavalyi esemény nézői is voltak, de ebben az évben kedvet kaptak az induláshoz. Ezt nem lehet tudni.

C.Á.: Bár még át sem szellőzött a sportközpont a kolbászillattól, azért megkérdezem: van elképzelés a jövő évi rendezvénnyel kapcsolatban? Szeretnétek valami újat?

Sz.E.: – Idén 5 dologban újítottunk: a hangosítás megfelelőbb volt, mint tavaly, idén fővédnökünk volt az államtitkár úr, a kiszolgálás területére egy profi személyzetet bíztunk meg, illetve a Rádió 1 is a helyszínen volt egy 4 órás műsor erejéig, és nem utolsó sorban lett egy hivatalos indulónk, amit együtt énekelhettek a résztvevők. Ezeket a sztenderdeket vinnünk kellene tovább. Kiemelném; mindenki véleményére kíváncsiak vagyunk, legyen az negatív vagy pozitív visszhangja a lakosoknak. Első visszatekintésre úgy gondolom, nem hibáztunk. De az észrevételeket gyűjteni fogjuk és jövőre felhasználva egy még dinamikusabb kolbásztöltést szeretnénk fedél alá hozni.

C.Á.: Megkapta a nemzetközi jelzőt az esemény. Számítottatok ennyi külföldi csapatra?

Sz.E.: – Kellemes meglepetés volt a 6 csapat. Sajnos nem tudtak eljönni Torrice és Eragny-sur-Oise delegációi. A másik oldal, hogy a szakembereken keresztül ment a hírünk, például a Farkasok csapatán keresztül is. A Baranyai Gurmanok, akik határontúliak, de munkaügyi kapcsolatban vannak komlói, illetve ligeti vállalkozásokkal. Itt volt az Értelmiségi Egyesület vezetője, aki találkozott a Farkasok csapatának tagjaival. Van egy nagyszerű fafaragó táboruk Aranyosgadányban, ahol szinte minden határszélről vannak magyarsági képviselők. Szlovákiai küldöttség eddig hiányzott. Minden bizonnyal az aranyosgadányi fesztiválon már megjelennek, ahol a Komlói Honismereti és Városszépítő Egyesület is szervező. Máris eggyel tovább léptünk. Ha oda eljönnek, akkor megint eljönnek ide is.
Amit kiemelnék még, ahhoz, hogy ők jöjjenek, nekünk is el kellene hozzájuk menni. Van egy illem, amit be kell tartani. Ha ők megtisztelnek minket, ez ugyanúgy jár nekik a kultúra jogán. Tehát nem zsebre dugott kézzel kell kimennünk testvérvárosunkba, amennyiben van egy ilyesfajta rendezvény.

Lejegyezte: Czeti Ádám