Újabb jelentős állomásához érkezett március 1-jén a Kökönyösi Oktatási Központ TÁMOP 3. 1.4/08/2. – Kompetencia alapú oktatás, egyenlő hozzáférés innovatív intézményekben elnevezésű pályázatának gyakorlati megvalósítása. Ekkor került sor a Városi Sportcsarnokban a szakközépiskolai tagintézmény három hetet meghaladó projektjének zárónapi rendezvényére.
– A rendezvény lebonyolítását igen intenzív, érdekes és változatos tematikájú, a résztvevők aktívegyüttműködésére építő, a gyakorlati tudás meg-szerzését és elmélyítését ösztönző, projekt-foglalkozásokkal teletűzdelt, tulajdonképpen a hagyományos tanítási órák monotonitását nélkülöző, háromhetes időszak előzte meg, ahol a tanárok által előzetesen meghirdetett foglalkozásokra a tanulók érdeklődési körüknek megfelelően jelentkezhettek – mondja Hajnal Gabriella a projekt szakmai vezetője. – Minden tanulónak két, egymástól független foglalkozást kellett választania, hogy aztán a harmadik héten az előző két hét valamelyik foglalkozásának anyagát „tökélyre fejlesztve” a produktum létrehozásában tevőlegesen is részt vehessen.
Hajnal Gabriella szerint mindezzel kiváló lehetőség teremtődött olyan rejtett tartalékok felszabadítására, amire hagyományos oktatási keretek között esély sincs. Mert – mint rávilágított – egy dolog tanulni történelemről, irodalomról vagy művészetekről, de egészen más dolog kézzelfogható közelségbe hozni letűnt korok örökségét.
Így lehetett megidézni például az ókori olimpiai játékok szellemiségét és bajnokot avatni Olümpiában; életre kelteni az ókori görög színház hagyományait, s Szophoklész Antigoné című tragédiájának hús-vér szereplőjévé válni; bepillantani a római törvényalkotás menetébe, s korhű ruhába bújva a törvényhozó testület tagjává válni; feleleveníteni az ókori civilizációk és jelentős városállamok történetét, az ókor emberének mindennapjait; feltérképezni a csodás ókori felfedezéseket; modellezni az ókori világ hét csodájaként számon tartott építmények valamelyikét; mitologikus titkok nyomába eredni; nyomonkövetni az írásbeliség kialakulásának történetét is.
Az eddig leírtak okán az iskola élete három héten át leginkább bazári kavalkádhoz hasonlított. A tankönyveket félredobták, helyette rajzoltak, szabtak és varrtak; maketteket, mozaikképeket, gyógyító amuletteket, varázslatos üvegfestményeket készítettek; elsajátították a keleti táncművészet alapjait, ókori újságot szerkesztettek, korabeli tévécsatornát alapítottak, társasjátékot terveztek, kísérleteket végeztek, találmányokat modelleztek, elméjüket műveltségi olimpián pallérozták. Egyszóval játszva tanultak, és nem mellékesen életre keltették az ókort – ez pedig valamennyi résztvevő számára páratlan, maradandó élményt jelentett.