A Nyugdíjas Könyvbarát Kör március elejei találkozóján a ma élő költők közül Utassy József és a februárban 80. születésnapját ünneplő Csoóri Sándor személyével és költészetével ismerkedtek az irodalombarátok.
Március lévén először a szabadság, a hazaszeretet eszméihez kötődő írások kerültek középpontba. „Én szemfedőlapod lerántom:/ Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!/ Zúg Március, záporos fény ver,/ Suhog a zászlós tűz a vérben.” – írta az 1960-as évek végén Utassy József. Az 1956 utáni években a Petőfi Sándor szellemiségét, szabadságvágyát idéző költemény nem aratott osztatlan sikert, hosszú időre be is tiltották.
Utassy diákpoémái után az első versei 1965-ben a Kortársban jelentek meg, a bölcsészkaron tagja lett a Kilencek költőcsoportnak. A másik témavonulatra apja korai elvesztése és hiánya volt hatással. Ezt az életérzést talán az „Apám sírkeresztje voltam” gondolatai összegzik leginkább. Emellett az egyetlen fiuk halála miatti lelkitusáját is megismerhetjük verseiből.
Csoóri Sándor 1942-ben egy tehetségkutató kezdeményezés jóvoltából kezdhette meg középiskolai tanulmányait Pápán. Tizenegy évvel később 14 verse jelent meg egyszerre és elindult költői, írói, lapszerkesztői, majd később politikai pályája. Meghatározó személyiség lett a magyar irodalmi életben. Ha március, akkor tavasz és szerelem – természetesen ezt az életérzést is a költők tolmácsolják a legszebben: „Csendes az este, menjél be,/ hullongó álom hintsen be,/ öröm száll a pelyheken;/ hóhullás a szerelem.” – írta Csoóri Sándor.