Lőrincz L. László — Leslie L. Lawrence, illetve Frank Cockney néven is ismert író, orientalista, műfordító, az ELTE BTK történelem-mongol szakán diplomázott „kalandor” volt a vendége a komlói könyvtárnak az Országos Könyvtári Napok keretében.
A népszerű író életéről, íróvá válásának próbaköveiről, keleti élményeiről beszélt Komlón tartott irodalmi estjén. Néhány bekezdés az elhangzottakból:
Régi idők szórakozása
Fiatal koromban a média még nem foglalta magában a televíziót és az internetet. A tájékozódás szerény eszköze a kisrádiónk volt, amin egy darab állomás volt fogható – az is csak akkor, ha a szomszéd villanyszerelő „megpiszkálta” a készüléket, és máris folyhatott a Szabad Európa Rádió a nappaliba – idézte vissza fiatalságát Szilvásszentmártonon Lőrincz L. László. Aki tartalmasabb szórakozása vágyott, az kénytelen volt könyvet ragadni. Én is így tettem.
Karl May Winnetou-regényei és más kalandos művei kalauzoltak engem a kopár, sivatagos tájakra, ahol karavánokat fosztogattak a banditák, illetve a jó a rossz ellen küzdött. Mindenkinek kellett egy cél, nekem is lett egy. Amellett, hogy a Középiskolai éveimet Kaposváron, a Cukor— és Édesipari Technikumban folytattam, a Közel-Kelet veszélyes világa csábított. Elhatároztam, én is rablókat akarok üldözni puskával teveháton, azonban magyarul elég bugyután hangzik a Kezeket fel! felszólítás a dűnék között, ezért meg kellett tanulnom az ottani vidék legelterjedtebb nyelvét, az arabot…
Egyetemi szárnypróbálgatások
Az egyetem első évében – egy évvel 56 eseményei után – az arab szakon túl jelentkezés volt. A forradalom után az emberek azt gondolták a határok megnyílnak a világ felé, lehet utazni, mindössze csak egy út levél kell hozzá és nyelvtudás. Rosszul gondolták, persze ezt akkor még ezt nem tudhatta senki. Ez a túlzott utazási vágy azt eredményezte, hogy arab szakon én a falhoz préselve álltam 2 hétig, mivel annyira nem volt hely már a professzor óráján. Vékony, alacsony férfi volt, óriási zöld turbánnal a fején. Olyan volt, mint egy gomba – gondolt vissza mosolyogva fiatal éveire az író. A tanár úr letette az iszlám vizsgát. Elölről-hátulról ismerte a Koránt, és Mekkába, a Kába-kőhöz is elzarándokolt. Hithű iszlám követőként csak arabul adta le az óráit. Rájöttem, itt, ebben a formában nem tanulok meg arabul. Amíg vártam a helyre, beiratkoztam török szakra, hiszen ez is eléggé elterjedt nyelv – ezzel is lehet banditákkal ordítozni. Besétáltam az órára – hat diák és a tanár úr várt rám, aki amint megtudta, hogy Kaposváron a Cukor- és Édesítőipari Technikumba jártam nagyon megörült nekem, aztán rögtön párhuzamot is vont, a Közel-keleti édességek, köztem, és a nyelvórája között. Mi nagyon jól megleszünk – örvendezett és a kezembe nyomott péntek délután egy több száz oldalas török nyelv könyvet (németül), azzal a kikötéssel, hogy ezt akkor hétfőre. Németül sem tudtam, törökül sem, mire azt mondta, se baj, hétfőre mindkettő menni fog…
A Belső-Ázsiai Tanszék és Én
A megoldást egy emelettel feljebb találtam meg. Mongol szakon minden megfelelő volt. A tanár, a létszám, az óra. Olyannyira kevesen akartak akkoriban mongolul tanulni, hogy amint beléptem az ajtón, és megtudták a szándékaim, azonnal kulcsra zárták mögöttem az ajtót. Igazán könnyeden ment a tanulás, amely során megismerkedtem a kultúrájukkal, folklórral és az irodalommal.
A szolnoki gyakorlat egy mongóliai jurta mélyén fizetődött ki
Sokan szegezik nekem a kérdést, mire volt jó az a pár év Kaposváron a technikumban – ráncolta homlokát az író. Úgy gondolom, minden megszerzett tudást egyszer használni fogunk az életben.
A nyári gyakorlatunkat Szolnokon kellett töltenünk a cukorgyárban. Az igazgató élére vasalt fickó volt, aki aggódott, nehogy galibát okozzunk a gyár területén ( azaz, megsérüljünk és a kórházba kössünk ki, mint az előző évfolyam). A folyamatoktól úgy akart minket távol tartani, hogy szinte parancsba adta, nem hagyhatjuk el a szállásunkat a padláson másfél hónapig. Három napig jól elvoltunk , de a padlástérben unatkozni kezdtünk. Ezért a sarokban található zárreteszből és tömítő gyűrűből elfoglaltságot készítettünk magunknak. A játék egyszerű volt,a karikákat adott távolságról a felállított reteszekre hajítottuk. Az elején nagyon rosszul ment,de mint minden más a gyakorlástól vált könnyebbé. Artistákat megszégyenítő módon hibátlanul dobáltuk a gyűrűket 90 napig. Eltelt a nyár és feledésbe merült a padláson játszott játék.
Húsz évvel később az egyetem Mongóliába küldött. A tanszéktől kapott ösztöndíj (támogatás) egy moszkvai számlán keresztül érkezett volna. A pénz nem érkezett meg egy adminisztrációs hiba miatt, így napról napra kellett élnem. Szerencsére a mongol nép nagyon kedves és segítőkész , az utca emberétől nem egyszer kértem kölcsön. A nemzeti bankba minden reggel kilenc órára mentem , hogy megérkezett-e a pénzösszeg. A bejáratnál álló őrök az első pár nap még megállítottak és útlevelet kértek, viszont a hétnek a végére tisztelegtek, mert azt hitték ott dolgozom. Mákomra a hét közepén belebotlottam egy cirkuszi mutatványosba, aki egy egyszerű játékkal csalta jurtájába az ügyesebbeket. A feladat egyszerű volt, karikákat kellet egy rúdra dobni megadott távolságra. Minden egyes célpont alatt, kenyér,gyümölcs, hús és vodka volt. Mondanom sem kell a két évtizeddel ezelőtti csuklómunka végett ,az ebédre már nem volt gondom. Így ment ez pár napig aztán kiderült, a mutatványos rokona a bankban dolgozott akinél közben járt , hogy átutalják a pénzem. Féltette a saját megélhetését.
Azt gondolom , hogy minden megszerzett tudásnak értéke van – fejezte be nosztalgiázását Lőrincz L. László
A világutazó író hozzá tette , bár kifizetődő volt anyagilag, és szerette is amit csinált, az általa írt tanulmányokat nem sokan olvashatták. A mongol irodalmat és folklórt felhasználva nyitott a fantasy és a kalandregények világa felé. Világhírű íróvá vált , akinek több mint nyolcvan könyve jelent meg. Írásai helyszínére kilátogat , alapos kutatást végez egy-egy mű megszületése előtt. Rajongói kérdésre elmondta, gondolkodik sci-fi témájú regényeken is. Élete történetét jó-kedélyűen, bolondozva mesélte el a közvetlen Lőrincz L. László. Ötletes, izgalmakkal teli regényeit mindenkinek ajánlani tudjuk.