A szélrózsa minden irányából ünneplőbe öltözött ifjak és idősebbek közeledtek január 30-án délután a Színház- és Hangversenyterem felé.
A leányok gyönyörűek, a fiatalemberek elegánsak, tanáraik, osztályfőnökeik mindenre odafigyelők és gondoskodók, a szülők pedig büszkék és meghatódottak voltak. No és persze mindenki szemében ott csillogott az izgalom, hiszen olyan rendezvényre készültek, mely mindannyiuk életében meghatározó élményt ígért.
A gimnáziumi intézményegység szalagavatóján a 10.-esek szép műsora után (melyben a jól kiválasztott verseket erősítette a Pomázi Attila tanár remek szerzeményeit előadó kórus is) a végzősök osztályfőnökei – dr. Vácziné Orovicza Tímea és Helyes Mária (12. A), Dunai Péter (13. B), valamint Gebhardt Szilvia (12. C) – igyekeztek még emlékezetesebbé tenni diákjaiknak ezt az ünnepnapot.
– Ezekben az örömteli percekben azért ott van a próbatétel és a felelősség is – hangsúlyozta Dunai Péter, akinek második alkalommal adatott meg, hogy búcsúzzon és útravalót adjon a szárnyukat bontogató ifjaknak. – Életem néhány hónap múlva új irányt vesz, öt év szakmai „extrémsportolás” után kiüresedik, ez az osztály nem színesíti tovább szürke hétköznapjaimat. Szeptembertől majd irigykedve nézem osztályfőnök kollégáimat, akik ilyen-olyan papírokat töltenek ki, vígan adminisztrálnak, szünetekben rohangálnak ügyes-bajos dolgaikat intézve. Felsejlik előttem a kép, ahogy néha szórakozott mozdulattal leemelek egy naplót, és párás tekintettel felcsapom a hiányzási rovatnál, majd ujjaimmal végigsimítom a számjegyeket és az elmúlt évek nemes csatáin merengek. – mondta többek között tanulóinak.
Ebben a néhány mondatban is benne van, hogy a sokszor nehéz, és erőt próbáló feladat mégis kedves és felejthetetlen tud lenni egy osztályfőnök számára. A fordulópontot jelentő szalagok feltűzésére várók lelkiállapotát pedig jól jellemzik az elhangzott Vészi Endre sorok: „Ez is vagyok, az is vagyok/ bánat, derű meg nevetés…”.
– Már sok szalagavatón voltam, de ez most egészen más. Különleges érzés, furcsa élmény és nagy izgalom – mondja a csillogó tekintetű Kozmann Dóra, aki a 12. A-sok között várja, hogy a 10.-esek feltűzzék a szalagját. – Most majd vissza kell zökkenünk a hétköznapokba és tanulunk, hogy jól sikerüljön az érettségi, hiszen kellenek a pontok. Én a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem katonai gazdálkodási szakát szeretném majd elvégezni, mely remélhetőleg biztos állást ad számomra. De ehhez nem elég csak a tudás, mert a pszichológiai, fizikai és egészségügyi alkalmasságin is túl kell jutni. – teszi hozzá a bájos mosolyú, de céltudatos leányzó.
Az ünnepség zárásaként a végzős osztályok egy-egy jól betanult tánccal szórakoztatták a jelenlévők népes táborát, majd a Colosseumban tölthettek egy kellemes, feszültségoldó estet.