Bachman Zoltán 1968-ban szerzett építészmérnöki, 1975-ben műemlékvédelmi-szakmérnöki diplomát, 1968-től a Mecseki Szénbányáknál, 1969-től a Pécsi Tervező Vállalatnál dolgozott. Az építész 1972-től a Pollack Mihály Műszaki Főiskola épületszerkezettani tanszékén adjunktusként, majd főigazgató-helyettesként, 1988-tól 1995-ig a magasépítési tanszéken főiskolai tanárként, 1995-től a Pécsi Tudományegyetem tervezési és építészeti ismeretek tanszékvezető egyetemi tanáraként tevékenykedett.
1998 és 2001 között Széchenyi professzori, majd 2007-ben Szilárd Leó professzori ösztöndíjas volt, 1995-ben habilitált. Munkáját 1987-ben Ybl Miklós-díjjal, 2005-ben Kossuth-díjjal ismerték el, utóbbit a Pécs/Sopianae ókeresztény örökségének új típusú építészeti védelme, bemutatása érdekében végzett kivételesen magas esztétikai igényű építészeti és oktatói munkássága, iskolateremtő tevékenységével érdemelte ki.
A művész 2013-ban Prima Primissima Díjat, 2014-ben Nemzet Művésze díjat kapott, pályafutása során ezen kívül Steindl-, Pro Architectura-, Szent-Györgyi Albert-, és Princz Gyula-díjban is részesült.
Bachman Zoltánt Komló Város Önkormányzata 2014-ben díszpolgárrá választotta.
Az elhunyt művészt számos állami és megyei szervezet mellett Komló Város Önkormányzata is saját halottjának tekinti.