A Füstmentes Nap alapötletét 1971-ben Massachusetts állam kormányzója Arthur P. Mullaney fogalmazta meg, aki arra kérte a polgárokat, hogy egy napig ne dohányozzanak, és a pénzből, amit aznap dohányárura költöttek volna, egy helyi középiskolát támogassanak. Az ötlet hatásosnak bizonyult.
1976. november 18-án már az Amerikai Rákellenes Társaság tűzte zászlajára a célt, és 1977-ben már minden állam csatlakozott a mozgalomhoz, ami akkor kapta az egységes „Smokeout Day” elnevezést. A WHO – az Egészségügyi Világszervezet – kezdeményezésére november harmadik csütörtökét aztán nemzetközi szinten is Füstmentes Nappá nyilvánították.
E napon számos felvilágosító program segíti a dohányzásról való leszokást, valamint a szenvedélybetegség által kialakult problémákról is tájékoztatást adnak a szakemberek. Rengeteg szó esik a dohányzás káros hatásairól, ami például tüdő-, gége-, szájüreg-, nyelőcső- és hólyagrákhoz vezethet, de károsan hat a szív- és érrendszeri megbetegedésekre, csökkenti a szervezet C, B-1 és B-6 vitamin tartalmát, de a csontritkulás, a vakság okozója is lehet.
Sajnos hiába a sok figyelmeztető reklám, jelentős részben még mindig az emberi tudatlanság vezet ahhoz, hogy a „füstölgők” többsége nem méri fel a dohányzás okozta károkat. E szenvedélybetegek nem vigyáznak egészségükre, sokan környezetükre, családjukra sem, pedig a passzív dohányosokért, az ártatlanul füstben élő gyermekekért is tenni kell. Ha máskor nem is, legalább e napon – ami idén november 19-e volt – talán elgondolkodtak a dohányosok: nem érné-e meg leszokniuk a szenvedélybetegségükről? Megéri az egészségükkel játszani?