2005 és 2008 után harmadszor is bajnoki címet szerzett a DÖKE Komló asztalifoci-csapata. Ráadásul a Szendrey Tibor, Fülöp Elemér, Tyukodi György, Balla Antal, Takács Zoltán, Major István összetételű gárda úgy emelhette magasba az elsőségért járó trófeát, hogy a bajnoki sorozat 18 mérkőzésén mindössze egyszer hagyták el vesztesen az asztalt.
Ahogy Pécs Európa Kulturális Fővárosa lesz, úgy Komló néhány hete ismét a szektorlabdázás egyik központja a kontinensen. S ha hozzávesszük, hogy a komlói gombfoci híre Szerbián, Románián, Szlovákián és Japánon át egészen Brazíliáig eljut, nyugodtan a sportág Mekkájaként is nevezhetjük az egykori bányászvárost.
Az előjeleket figyelembe véve nem nagy meglepetés a komlóiak legújabb bajnoki címe. Ám ha a nyáron, hazai pályán elbukott Magyar Kupára gondolunk, vagy akár az utolsó bajnoki forduló főpróbájaként is tekinthető egyéni országos bajnokságon mutatott formát vesszük irányadónak, nehezen volt hihető, hogy egy héttel később szinte letakarítják ellenfeleiket a pályáról Tyukodiék.
A 2008-ban elsőséget szerzett Fülöp, Tyukodi, Balla, Takács, Major összeállítású, amúgy is veretes társasághoz – az átigazolási szezon legnagyobb visszhangját keltve – csatlakozott Szendrey Tibor. A Szigetváron élő Szendrey olyan ikon a világ zöldasztalainál, hogy ha az eredményeit szeretnénk taglalni, az egyszerűség kedvéért jobb, ha inkább azt vizsgáljuk, mi az, amit eddig nem nyert meg. A világviszonylatban az előző évszázad legjobb szektorlabdázójának választott játékos Komlóra igazolása azért is különleges, mert hosszú időszak után állhatott ismét asztal mellé baranyai együttesben.
Szendrey érkezésével a már meglévő bajnokcsapat (a csapat-világbajnok, egyéni vb-döntős, két alkalommal az Év játékosának választott Fülöppel; a sokszoros bajnok, idén még a tavalyinál is erősebb, fővárosi Tyukodival; a megbízható, a DÖKE addigi mindkét csapatbajnoki címéből jelentős részt vállalt, többszörös bajnok Ballával) már-már álomcsapattá formálódott. A DÖKE még azt a luxust is megengedhette magának, hogy az egyaránt kétszeres bajnok Majort és Takácsot (aki ráadásul egyéni EB-bronzérmes) csupán a cserepadra ültesse.
A papírformának megfelelően vágott neki a szezonnak a csapat. Az első, budapesti körben jobbára a mezőny második felébe rangsorolt együttesekkel kerültek szembe Fülöpék. A mindig veszélyes Tiszavasvári elleni 20-12-es győzelem azonban már akkor előrevetítette az újabb bajnoki címet. Az időközben Budapesten rendezett világbajnokság miatt egy időre kicsit háttérbe szorult a bajnoki sorozat, ám – cseppet sem mellékesen – a csapat-világbajnoki cím mellett csak nagyon kevés hiányzott ahhoz, hogy Fülöp arannyal, Szendrey bronzzal térjen haza a világeseményről (Fülöp 1-0-ra, Szendrey pedig csupán szétlövéssel kapott ki a döntőben, illetve a kisdöntőben).
A Besenyszögön rendezett 2. fordulóban már rangadók sora várt a DÖKÉ-re, sőt egy olyan példátlan eset is előfordult, hogy késés miatt a Szigetszentmiklós elleni első körben csak Tyukodi állt asztalhoz, ám a játék nélkül elveszített meccsek után, elképesztő teljesítményt nyújtva mégis megnyerte a csapat a találkozót. Az izgalmakat követően sem torpantak meg Szendreyék; előbb a nagy rivális Vác, majd az egyéni világbajnok Seremettel felálló Kecskemét hajtott fejet előttük. Az elfáradó együttesünk ugyan kikapott a Tiszavasváritól, ami utólag kiderült, hogy egyetlen veresége maradt a bajnokságban sziporkázó DÖKÉ-nek.
A 3. fordulóban, a hazai pálya előnyét is kihasználva szinte lesöpörte ellenfeleit a „Dream Team”. A mindent eldöntő utolsó körre hárompontos előnnyel fordult csapatunk, ám nem ártott elővigyázatosnak lenni, mert a hátralévő találkozókon a kiesés rémétől fenyegetett MTK, valamint a még bajnokesélyes Vác és Kecskemét ellen „meccseltek” Tyukodiék. Az MTK nem okozott sok fejtörést (22-6), a Vác elleni rangadó ellenben – az utolsó forduló eredményétől függetlenül – akár aranyérmet is hozhatott. A bajnoki cím megszerzését nem bízták a véletlenre Fülöpék, akik végig koncentráltan, teljes erőbedobással küzdve 22-10-re verték a Duna-parti együttest, s ezzel megszerezték a bajnoki címet. Csak a nyomaték kedvéért: 25-7-re verték meg a Kecskemétet, bizonyítva, hogy a tavalyi évhez hasonlóan idén is a legjobb helyre került az aranyérem.
A bajnokságban a DÖKE 51 ponttal végzett a tabella élén, a második Vác 46 pontot gyűjtött, a bronzérmes Tiszavasvári 36 pontjával csak összevetésben előzte meg a csalódást okozó Kecskemétet. Idén az MTK és a Kecskemét II. búcsúzik az élvonaltól, akikhez kevés híján csatlakozott az a Szeged, amely 2006-ban és 2007-ben még bajnoki címet ünnepelt.
A komlóiak fölényét a számok is alátámasztják. A bajnokság folyamán Szendrey majd’ 80 %-os, Fülöp 76,5 %-os, Tyukodi 63%-os teljesítményt nyújtott. Balla, Major és Takács közel 50%-os mutatója is figyelemreméltó a világ legerősebb sorozatában. A bajnoki címből természetesen kivette a részét a szakosztály többi tagja is, különösen Gyozsán Zoltán, aki időt, energiát nem kímélve menedzserként vezényelte Balláékat egymás után két évben is a dobogó legfelső fokára.
Végezetül nem lenne teljes a kép, ha a komlói gombfocizás „pápája” Karácsony László gondolatait nem ismernénk meg a nagyszerű teljesítményről: – Nehéz szavakba önteni, amit ezekben a pillanatokban érzek. Nagy boldogság, könnybe lábad a szemem, ha rágondolok. Ez a mostani csapat bárhol, bárkit, bármilyen lebonyolítási rendben meg tud verni. Valóban ők a világ legjobbjai.