Ismét beindult a fűtési szezon, Komló több mint ötezer távfűtéses lakásában melegek a radiátorok. A nyár folyamán újabb épületekkel gyarapodott azon társasházak köre, melyek az utólagos hőszigetelés és a fűtésrendszer felújítása révén jelentős mértékben javíthatnak hőfelhasználásukon. Azt azonban sokan ma sem értik, miért kell egymás közt elszámolniuk a felhasznált hőmennyiséget.
– Mit mond a vonatkozó törvény? – kérdeztük Németh Máriát a Fűtőerőmű Zrt. munkatársát.
– A távhőszolgáltatásról szóló törvény előírása szerint 2003-ig a távfűtött épületekben meg kellett kezdeni a mérés szerinti elszámolást. A törvény azt is előírja, hogy a mérés szerinti távhőszolgáltatást szerződéses jogviszony keretében kell végeznie a szolgáltatónak. Itt mindjárt el is jutunk az első, igen fontos kérdéshez: a törvény ugyanis a díjakért való egyetemleges felelősség korlátozása mellett kimondja, hogy a szerződést a mérővel ellátott fogyasztási helyre, vagyis az egész épület tulajdonosi közösségével kell megkötnie a szolgáltatónak. Nem példa nélküli az eset, hiszen hasonlóan a kazános gázfűtéshez és a víz-, csatornaszolgáltatáshoz a szolgáltató a mérőnél teljesít, tehát a szerződést sem lakásokra, hanem épületekre, épületrészekre kötik meg. A törvény ugyanakkor lehetőséget ad arra, hogy a szolgáltató a számláit a lakás tulajdonosainak és ne az épület egészének állítsa ki. A lakóközösség dönti el, hogy milyen módon óhajtja megosztani a mért fogyasztást.
– Mi a konkrét helyzet Komlón?
– A Komlói Fűtőerőmű Zrt.-ben már 2003 előtt megteremtették a mérés szerinti szolgáltatás műszaki feltételeit, a hőközpontokban és/vagy a hőfogadókban mérjük a szolgáltatott hőt. Az említett műszaki feltételek és a számlázási rendszerünk lehetővé teszi, hogy havonta leolvassuk az épületek, épületrészek hőfogyasztását, és azt korrektül leszámlázzuk akár egy összegben az épületnek, akár a lakóközösség által megadott arány szerint megosztva az egyes lakások tulajdonosainak. Komlón tehát egyetlen fogyasztó sem fizet átalánydíjat, minden hónapban az épület által elfogyasztott mennyiséget számlázza ki a szolgáltató. Ebből következik, hogy a szolgáltatónak nincs elszámolási kötelme a fűtési idény végén, hisz egyik szolgáltatási ponton – hőmennyiségmérőn a hőfogadóban/hőközpontban – sem marad elszámolatlan mennyiség.
– Miért érzik mégis úgy a lakók, hogy valami nincs rendben, valamilyen elszámolás hiányzik?
– Minden bizonnyal azért, mert nem teljesen tiszta a kép a fogyasztások megosztása körül, nem látják tisztán, hogy mikor, kinek, kik felé kell elszámolni utólagosan. A törvény a szolgáltatónak azt írja elő, hogy egy adott épület hőfelhasználását – az egyes fogyasztói helyek (lakások, díjfizetők) közt – a lakossági igények szerint köteles felosztani.
– Mit jelent az, hogy lakossági igények szerint?
– A társasház közgyűlése dönthet arról – a társasházi, illetve a lakásszövetkezeti törvényben előírtaknak megfelelően -, hogy a lakások légköbmétere, a radiátorra szerelt költségosztók vagy egyéb elvek alapján történjen a felosztás. Ebbe a szolgáltató nem szólhat bele, de jogszabály kötelezi arra, hogy a közösség döntését elfogadja. Ahol a légköbméter alapján osztják a költségeket, a lakóközösségnek a fűtési idény végén nincs tennivalója, mivel a lakás légtérfogata változatlan, nincs szükség utólagos egymás közti korrigálásra. Ahol viszont költségosztókat alkalmaznak, ott a fűtési időszak végét követően el kell végezni a korrigálást, a lakók mint felhasználók egymás közti elszámolását, hisz az előzetesen megadott arányszámok minden bizonnyal eltérnek a valós arányoktól. Fontos tudni, hogy itt a lakóknak van egymás közötti elszámolási kötelezettsége.
– Nézzünk egy egyszerű példát!
– Egy négylakásos társasház összes fogyasztása a fűtési idényben legyen 100 GJ. A négy lakó a következő arány szerint osztotta meg előzetesen a hőt: I. lakó 25 GJ, II. lakó: 30 G, III. lakó: 20 GJ, IV. lakó: 25 GJ. Ez összesen: 100 GJ. Ezt a hőmennyiséget ilyen arányban számlázta le a hőszolgáltató az egyes lakóknak, ám a fűtési idényt követően a költségosztást végzők szerint a valóság a következő: I. lakó: 27,5 GJ, II. lakó: 30 GJ, III. lakó: 22,5 GJ, IV. lakó: 20 GJ. Összesen 100 GJ. Ebből látható, hogy a lakóknak egymás között kell korrigálni: az I-es és a III-as lakónak befizetési kötelezettsége van összesen 5 GJ hő díjára, míg a IV-es lakó jogosult visszakapni 5 GJ hő árát.
A már említett távhőszolgáltatási törvény szerint ez az utólagos elszámolás nem a hőszolgáltató feladata. Ezt az elszámolást szokták a tisztelt fogyasztók összekeverni, illetve azonosítani azzal az esettel, amikor a szolgáltató nem olvassa le minden hónapban a tényleges fogyasztást (pl. Pécsett, Budapesten), hanem egy megállapodás szerinti hőmennyiséget oszt szét a lakók között, azaz átalányt fizettet, majd a fűtési időszak végén készül az épület fogyasztására egy elszámolás és ezzel együtt a lakók felé is egy korrigált elszámoló osztás. Komlón nincs átalánydíjas számlázás: havonta történik a leolvasás, a lakók havi számlái minden esetben elszámoló számlák, így nincs, nem lehet fűtési idény végi elszámoló számla.
– Mindezeket hol, milyen iránymutatókban, előírásokban határozták meg?
A 2005. évi XVIII. Törvény, valamint a 15/ 2005. sz. kormányrendelet 3. sz. mellékletének 17-25. pontja rendelkezik a mérésről, a díjosztásról, a díjfizetésről, a költségosztók alkalmazásának feltételeiről. Az elszámolási mérők leolvasásának gyakoriságát helyi rendelet – amely megfelel a távhőtörvénynek – írja elő: ez Komlón havonkénti gyakoriságot jelent. (Vannak települések – a többi közt Pécs is ilyen -, ahol csupán a fűtés megkezdésekor és az idény végén olvasnak le.)
– Mi a felhasználó, fogyasztó képviselőjének feladata?
– Az ő kötelessége a költségmegosztók adatainak kiértékeléséről és annak eredményéről szóló – az eredményszámítást is tartalmazó – kimutatást a díjfizető (fogyasztó) részére átadni. Az előző példánál maradva: a közös képviselő feladata közreműködni a fogyasztók egymás közti elszámolásában. A közös képviselőnek minden ehhez szükséges adat a birtokában van, hisz a hőszolgáltatótól megkapja a hőmennyiségi adatokat, a társasházzal szerződött cégtől – ez általában a TECHEM Kft. – pedig a költségosztás fogyasztói helyenkénti adatait. Sajnos a távhőtámogatási rendszer még nehezebbé, bonyolultabbá teszi az utólagos korrigálást, hisz lehet, hogy egy maximális támogatásban részesülőnek van többletfogyasztása, és egy nem támogatottnak esetleg visszaigénylése. Ez esetben az utólagos korrigálás pontos összegekkel nem lehetséges.
A továbbiakban is a fogyasztói igények maximális kielégítése, a minőségi szolgáltatás a célunk, de olyan feladatokat a jövőben sem kívánunk ellátni, amelyek számunkra nincsenek kötelezően előírva. Komlón a távhőszolgáltató cég teljes mértékben megfelel a törvény által előírtaknak.