Mérei Emil a Mecseki Szénbányák nyugdíjas vezérigazgatója” a város és térsége javára végzett szakmai és közéleti, a Jánosi Engel Adolf Bányászati Gyűjtemény létrehozásában és működtetésében kifejtett eredményes munkájáért” kapta meg a Komlói Napok keretében a város díszpolgári címét. A kitüntetett már 80 éves is elmúlt, de az aktivitása alig csökkent.
A vele egykorúak, vagy pár évvel (évtizeddel) fiatalabbak még azt is tudják, hogy Kossuth-bányán vízhordó fiúként kezdte munkáséveit, s a ranglétra legmagasabb fokáig jutott: vezérigazgatóként vonult nyugdíjba. A bányánál betöltött felelősségteljes munkája mellett országgyűlési képviselőként is sokat tett a bánya, a város, a környék érdekében. Nyugdíjazása pedig számára nem azt jelentette, hogy mostantól nyugodtan pihenhet.
– A közért való tenni akarást őseimtől örököltem – fogalmazza meg -, hisz bizonyára nem véletlen, hogy dédnagyapám apjáról nevezték el a temető feletti domboldalt. Nálunk a családban mindig mindenkinek megvolt a maga dolga, s azt el is végeztük. Vallom, hogy az ember akkor érezheti csak jól magát, ha dolgozhat – akár másokért is – és ha látszata van a munkájának.
Mint mondja, ma is büszke azokra a komlói létesítményekre (színház, sportcsarnok, uszoda, zeneiskola), melyekben benne van azoknak a bányászoknak a keze munkája, akik a nehéz, föld alatti munka után vállalták, hogy részt vesznek a létrehozásukban, mert tudták: maguknak is építik.
Mérei Emil azok közé az – ő fogalmaz így – megszállottak közé tartozik, akik évek óta mindent próbálnak megtenni egy bányászati gyűjtemény megvalósításáért. – Nagyon sajnálom, hogy a bányászat emlékeiből szinte semmit nem tudunk – ma még – bemutatni, s ahogy múlik az idő, egyre nehezebb lesz pótolni, amit eddig elmulasztottunk, illetve elmulasztottak azok, akik a bányabezárások időszakában valamilyen felelős beosztásban voltak – mondja.
A nyugdíjas vezérigazgató most bel- és külföldi kapcsolatait is felhasználva azon dolgozik, hogy a bányaüzem mielőbb megvalósuljon, és a megmentett – ma még egy telephelyen szétszerelve heverő – aknatorony is újra álljon Komló belvárosában. (Mint meséli, még Svájcban, egy ottani bányamúzeumban is megfordult unokája jóvoltából, s erről a látogatásról a bányászok szaklapja több oldalon, fényképekkel illusztrálva számolt be.)
Egybehangzó vélemények szerint nemcsak korábbi, aktív éveiben végzett gazdasági és társadalmi munkájának, hanem a nyugdíjasként kifejtett tevékenységének is méltó elismerése a Komlói Napok keretében átvett díszpolgári cím.