Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt komlói Polgárok! Az újév első napján szeretettel köszöntöm Önöket és kívánok mindenkinek egy boldog újesztendőt!
Minden év vége–és kezdete egyszerre figyelmeztet minket és ugyanakkor lehetőséget kínál fel számunkra. Figyelmeztet arra, hogy a földi időnk egyszer véget ér. De ugyanakkor az év kezdete lehetőségeinkre is felhívja figyelmünket, derűre és reményre ad okot. E szerint van még lehetőségem, melyet igyekezzek jól felhasználni.
Országunk és városunk életében az elmúlt 2 és ½ év tapasztalatai vezessenek arra, hogy közös életünk rendezésében igyekezzünk tevékenyen részt venni. Felelősségünk teljes tudatában tegyük a jót, melyet megtehetünk, ha nem zárkózunk be…
Városunk helyzetét tekintve fontos hír, hogy az állam átvállalja adósságunk jelentős részét, s ezzel nagymértékben megkönnyíti jövőnk tervezését és nagyobb mozgásteret biztosít számunkra.
Városunk vezetése és lakói számára azonban továbbra is nagy gondot jelent a foglalkoztatás, újabb munkahelyek teremtése. A jövőben is igyekszünk mindent megtenni azért, hogy a meglévő munkahelyek megmaradjanak és, újabbak szülessenek.
Szüleinktől és Nagyszüleinktől megtanulhattuk, hogy amikor nehéz idők járnak, akkor fontos, hogy örüljünk a legkisebb dolgoknak is.
Örüljünk, hogyha gyermekeink egy év alatt néhány centit nőttek, vagy, hogy az iskolában sikeresen vették az akadályokat. De valahol örüljünk minden kicsi dolognak… Tartsuk ezeket számon és legyünk hálásak, hogy az igazi nagy nehézségek elkerültek minket.
A gondok és bajok megoldásához úgy nem lehet neki látni, hogy lógatjuk az orrunkat és várunk valamiféle csodát. Vagy ha csodát várunk, akkor azt bensőnkben, a tudatunkban keressük. Mert az igazi változás, „csoda” csak akkor történik meg, ha bensőnkben, a tudatunkban megváltozunk, s hisszük, képesek vagyunk felállni és képesek vagyunk megváltoztatni környezetünket. Ez az első lépés ahhoz, hogy bajainkra megtaláljuk a megfelelő megoldást.
Ha mi felnőttek elveszítjük lelki erőnket, akkor bizony ne csodálkozzunk azon, ha gyermekeink fásultan néznek ránk és csak ennyit mondanak nekünk: „Apu/Anyu! Te beszélsz!” Igen, ők lesznek a mi bíráink és ők fognak minket elmarasztalni, mert látják nálunk azt, hogy mi csak beszélünk, de cselekedni nem merünk. Várunk valamit, ami segít rajtunk, holott nekünk kéne valamit tenni.
Fontos tehát, hogy mindenki azt a keveset, amit tud, tegye meg! Figyeljünk oda környezetünkre és egymásra! Ne hagyjuk lepusztulni környezetünket, ne engedjük el a kezét elkeseredett embertársainknak, hanem tegyünk azért, hogy környezetünk és embertársaink is felemelkedjenek.
A közigazgatás átalakítása reményünk szerint sokat tud majd segíteni bajaink rendezésében. Ebben a folyamatban mindenkinek felelősen kell gondolkodnia és vállalnia a maga kicsi, de nagyon fontos szerepét. Szükségünk van egymásra, a másik jó akaratára ott, ahol nem elegendő a pénz, de van még egy emberi jó szó, egy jócselekedet, mely csodákra képes…
Befejezésül, még egyszer kívánok minden komlói Lakosnak egy egészségben, békességben és örömben gazdag újesztendőt!
Isten áldjon meg mindenkit!